Rieder Gábor: Re:Friss

A Kogart négy éven keresztül minden nyáron bemutatott egy csokorra valót a Képzőművészeti Egyetem friss diplomás hallgatóiból, hol nemzetközi kontextusba állítva, hol a pécsi művésznövendékek alkotásaival kiegészítve munkáikat. A pályakezdők az egyetem pihe-puha, terpentinszagú műhelyvilágából egy pillanat alatt az Andrássy úti palota üveggel, barack színű falakkal és jó sok pénzzel kibélelt nagypályájára katapultáltak. Illetve – a gondos válogatásnak köszönhetően – csak a piacbarát, azaz partiképes pályakezdők, akik az egyre inkább beinduló kortárs képzőművészeti üzlet ígéretes beszállítói lehetnek. Valahol az elvont biennálés trendek és a profitvezérelte kereskedelmi művészet közötti termékeny átmeneti zónában. Az idei nyári seregszemle – a szokásostól eltérően – az elmúlt évek „friss” kiállítóiból válogat. Együtt vannak azok a (főként festészeti) stílustrendek, amik az harmadik évezred első évtizedének budapesti galériaiparát mozgatják. Tanulságos lista! Elsőként is ott van az első festőtrend, a technorealizmus – bár nem egyenesben, hanem mindenféle mutációján keresztül. A millenniumi realizmus steril egykedvűségét Kiss Endre például izgalmas faktúrájú pixelekkel bolondítja meg, Tóth Ágnes színpadias metaforákat sző bele, míg Czene Márta szürreális elbeszéléstöredékeket épít belőle. A későposztmodern retróból és a hatvanas évekbeli nosztalgiából táplálkozó neo-pop is hozza virágait: Soós Nóra képregényekből ellesett körvonalakat rétegez a pasztellszínű hátterekre, Sándor Krisztián egzotikus jelenetein gátlástalanul tobzódnak az elemi erejű tiszta színek, Hitka Viktória pedig saját gyerekkorából készített egy retrós naplófolyamot. Rendületlenül hódít a nőiesen érzékeny, akvarell finomságú, rezge lélekvirág festészet, például Moizer Zsuzsa halovány önarcképeivel vagy Verebics Katalin újabb(!), anyajegyes női hátakat mutató vásznaival. A Kogart szobrászati anyagát a fémmel magabiztosan bánó minimalizmus uralja, leszámítva Páll Zoltán kissé ijesztő, fából faragott, diszkós Botticelli Vénusz-reliefjét. Persze a három emeletet elfoglaló, harminchét művészt bemutató kiállítás nem csak a budapesti galériaszíntér kurrens irányzatait mondja fel. A válogatásban helyet kaptak Bondor Csilla összetákolt fadeszkákra festett-vésett, félig perspektivikus, népies szobabútorképei, Erőss Ildikó földön és drótokon gubbasztó kerámia galambjai, sőt, Fischer Judit márványtáblára vésett „omlásveszély” projektjének fotós dokumentációja is. A Kogart új kiállításáról nem mondhatjuk Bulgakov ironikus hőseivel azt, hogy „másodlagos frissességű”. De nem is a jövőkémlelő irányzatokat mutatja be, hanem az egyre izmosodó, de minőséget képviselő, fiatalos fősodort.
Kogart Ház
2008. július 31.–2008. szeptember 28.