Schrammel Imre kutató művész, bár porcelánszakon végzett az Iparművészeti Főiskolán – még az ötvenes években – hosszú és gazdag életpályája során számtalan anyaggal folytatott már kísérletet. Az utóbbi években a Herendi Porcelánmanufaktúra lelkes munkatársaként a porcelán különleges természetét elemezte. Durva samotlapokra helyezte finom nyersanyagból megformált aktjait, az atletikus férfialakokat és a klasszikus szépségű nőket. Majd útjára engedte a laboratóriumi körülmények között teremtett mesterséges eróziót, a ki nem égetett porcelánokat szétmosó vizet. Az eredmény a pusztulás magasztos szépségének felfedezése: a repedezett agyaglapba beleoldódó, beleízesülő emberi figurák. A porcelános enyészet-kísérletek nem előzmény nélküliek Schrammel életművében. Korábbi madárlenyomataiban – amikből szintén látható egy válogatás az Ernst Múzeumban – még messzebbre tekintett: a földtörténeti múltba. Bagoly, rigó, sirály vagy veréb elhullott tetemét préselte bele döngölt agyaglapokba. A nyers felszínen elporladó állatokból később csak törékeny csontvázuk és eltűnt testüknek lenyomata maradt. Mint egy paleontológus gyűjteménye, amiben feldereng a hajdani élő szövet, miközben letagadhatatlanul ott az elmúlás is. Ezek a több évtizeddel ezelőtti madár-alkotások vezették el Schrammelt a pompeii láva hatalmas égetőkemencéjében megőrződött emberi holttestekhez. Saját plasztikáiban hasonló figurákkal kísérletezett, csak a hibátlan szépségű meztelen alakokat – félkész formában – összegyűrte. A végeredmény különös szoboregyüttes, mintha a michelangelói izomzattal felruházott gumibábukat félig leeresztették volna. Sic transit gloria mundi.
Ernst Múzeum
2007. június 2.–2007. július 1.
Rieder Gábor: Schrammel Imre
Schrammel Imre kutató művész, bár porcelánszakon végzett az Iparművészeti Főiskolán – még az ötvenes években – hosszú és gazdag életpályája során számtalan anyaggal...