Rieder Gábor: Strabag 2007

Felteszi-e a nagy kérdést az immár 11. esztendejébe lépett Strabag díjkiosztó, hogy merre tovább festészet? Az útkeresésnek itt az ideje, mert az ezredfordulós olaj-vászon robbanás óta a technika sokat veszített újszerűségéből, frissességéből és érdekességéből. A kereskedelmi galériák jó érzékkel kapták fel az olajképeket, a kutatás vagy elmélyült munka felől a tömegtermelés felé terelgetve az alkotókat.És ettől a tendenciától – úgy tűnik – az útépítő cég támogatási rendszere sem tér el karakteresen. A fiatal festők kanonizálásában komoly szerepet játszó Strabag-díj fő nyertese idén Verebics Ágnes lett, aki nagyméretű, expresszív, vörös portrékat fest, elsősorban saját magáról. Nyomokban még felfedezhető bennük a fotórealizmus éveken keresztül kitartóan díjazott műfaja, de Verebics drasztikus megfolyatásaival és oldott ecsetkezelésével klasszikus festői felületté alakítja a képek felszínét. Nőfestői arcmásain a fényképezőgép optikáján keresztül vagy grimaszok segítségével torzítja el önmagát. Vagy éppen tettlegesen: miközben a fiatal Dürerhez hasonló szilárd pillantást szegez a nézőnek, ollóval metszi le saját hajtincseit. Nem a fülcimpáját, Verebics nem az önkínzó macho-modernizmushoz, hanem a nőművészet öntudatos és erőteljes irányvonalhoz kapcsolódik. Vele szemben, a négy alkotói támogatásban részesült férfifestő így vagy úgy a retró felé tájékozódik. Barakonyi Zsombor lekerekített sarkú falemezekre fest szikével kimetszett, éles körvonalú figurákat, erős (retós) hangulatú, fotó-szerű jeleneteket teremtve. Tóth Miklós dekoratív, síkszerű, a hatvanas évek atmoszféráját sugalló tárgyak mellé visz fel mintás lenyomatokat. Festékhengere a megsárgult bakelitkapcsoló vagy a páternoszter hívógombja mellé csontvázak régészeti rajzokból ismert körvonalait nyomtatja. A debreceni művész képei így összesűrítik a nyári divat slágermotívumát, a koponyát és a régóta dübörgő retró tárgykultuszát. Benedek Barna más stratégiát választ, nem a millennium szemüvegén át néz a hatvanas évekre, hanem közvetlenül visszakívánkozik oda. Felveszi az op art elejtett fonalát – elvégre Vasarely szülővárosában, Pécsett alkot! Szigorú következetességgel, mérnöki precízséggel és szerzetesi kitartással húzza egymás mellé a vékony fekete csíkokat. Hatalmas vásznainak szemkápráztató zebracsíkjai egy kiadós szédülést tartogatnak a képekbe belefeledkező, óvatlan látogató számára – ez nem a futurista op art, hanem a jövőt építő mérnökfestészet fekete mágiával rokonítható új szárnya. Az acb Galéria táborából ismerős Batykó Róbert új képein a nyers vászon hátterét párosítja izgalmas sziluettű és faktúrájú motívumokkal. A festészet nagy útkeresésében a Strabag idén nem hozott újat, hiszen a retró csinos és divatos, de túlontúl jól ismert. A 2007-es díj nem trendet teremt, hanem jó ízléssel igazodik a pillanat elvárásaihoz.
Ludwig Múzeum
2007. szeptember 14.–2007. október 14.