Egyáltalán nem lep meg minket, hogy a képek hazudnak, még a fotók is, pedig azokat sokáig a vizuális hűség mintapéldányaiként tartottuk számon. Aztán begyűrűzött a digitális fényképezés, az összes photoshopos trükkel együtt, ma meg már senki nem hisz a pöttymentes, krémszínű, valószínűtlenül karcsú fehérnemű-modelleknek. A negyedik x-en túl járó Szabó Dezső éppen ezt az elbizonytalanodást elemzi beállított műtermi fotográfiáival.
Az eredetileg festőként végzett művész – monokróm képei mellett – több mint egy évtizede készíti ál-dokumentumfotóit. A veszprémi Várgalériában (a Dubniczay-palota földszintje) bemutatott kiállítása is ezen a csapáson halad tovább.
Egymás mellett láthatók a nagyméretű tűzhányó-felvételek a műtermi jelenetek werkfotóival. Egyik oldalon – szemcséssé „nagyítva” – a szikrázó elemekkel dacoló, kráter szélén egyensúlyozó katasztrófaturista, rögtön mellette pedig az összetákolt dobozban felépített mini-színpad mögött dolgozó hatalmas emberi kéz, amint egy zöld műanyag lapáttal egyengeti a hátteret. Deux ex machina – művész munka közben.
Szabó Dezső már rég nem csinál titkot abból, hogy a gyorsan elkapott, elmosódott „dokumentumfelvételei” az atelier magányában készülnek, műanyag figurák, matchboxok, kartondobozok, hajszárítók, lefolyók, gumislagok és egyéb ötletes kiegészítők segítségével. A kész művek mellett már a werkfotókat is kiállítja. Így az ál-dokumentumok homályos szemcséssége pluszjelentést kap: a fotóemulzió már nem csak semleges képhordozó, hanem érzéki, jelentésközlő, esztétizáló felület is.
Az elmúlt évek terméséből összeollózott c-printek mellett Veszprémben láthatunk egy rövid, loopolt vetítést is. Az álló kamera – csendes morajlás közepette – egy lassan forgó szélerőművet követ. Napkeltétől napnyugtáig. Akár valóságos felvétel is lehetne, de az egyenletes forgáshoz képes túl gyorsan változnak a napszakok, ráadásul az elnagyolt részletek is műanyag játék-propellert sejtetnek.
A videóhoz csatlakozik egy 2008-as nyomat a vízben álló, tengeri szélturbináról. A két mű elégikus hangvétele nem az éghajlatváltozást megállító embert, hanem a fenntarthatatlan fejlődést idézi. Csöndes apokaliptikus látomás az emelkedő tengerszint miatt víz alá kerülő szélerőművekről. És ha már a hamis dokumentumokról van szó, eszünkbe juthatnak a klímakutató intézet által kozmetikázott eredmények (klíma-gate), amikkel a Climate Research Unit tanszék munkatársai terelgették a politikai döntéshozókat az általuk helyesnek tartott irányba. Szabó Dezső vízben álló szélmalmával is csak úgy vagyunk, mint minden tudományos klíma-bizonyítékkal: nem tudjuk róluk, hogy a csőlátású szakemberek torzított eredményei vagy éppen a természet körforgásának bölcs képletei.
Művészetekháza, Várgaléria, Veszprém
2010. július 2. – 2010. szeptember 26.