A Várfok Galéria, mint a hazai kereskedelmi galériák 99%-a, elektro-fóbiából és piaci racionalitásból kiindulva nem foglalkozik intermédiával. A váraljában székelő galériakomplexum most mégis megkockáztatott egy videoművészeti válogatást, és nem is hiába.Az XO Teremben látható közel negyven rövidfilm a fiatal hazai intermédiások keze alól került ki. A művészek zömében még tanulnak vagy nemrég diplomáztak, így az anyag egészen friss. Az életkoruknak megfelelően a fő inspirációs forrásokat a fiatalos szubkultúrák és az elektronikus vizuális közeg (MTV, VJ-k, internet stb.) jelentik. Felvonuló biciklisták, techno ritmusra pulzáló képsorok, klipszerű vágások. Sok film tanulmányszerűen egyszerű, egy-egy technikai ötletre épülő, kiforratlan kísérletezés: videó-kroki. De jó néhány sodró, mély és összetett munkát is láthatunk. (Ha van türelmünk végignézni a több órás teljes anyagot.) Az élmezőnyben van például Cserba Péter papírdarabból hajtogatott, sematizált kutya-serege és a söröskupakokra épülő ötletes animációja. Vagy Alexander Schikowski kisfilmje, a szláv népzenére táncikáló bájos nyugdíjasokkal. Esetleg az olyan szürreális, erős hangulatot sugárzó videók, mint Pintér Zoltán Nanopolisa vagy Kis Attila és Ketzer András Poison Ivyja. És persze nem lehet kifelejteni Magyarósi Évát sem, aki fél tucat videóval szerepel, nem is véletlenül. Akármilyen témához nyúl – legyen az klipp vagy groteszk mese – mindig „aranytojást tojik a betonra”, mint egyik kisfilmjen a Specko Jedno underground táncdalára a nagyvárosi tyúk.
Várfok Galéria, XO Terem
2006. május 4. – 2006. június 9.
Rieder Gábor: Szubjektív-objektív
A Várfok Galéria, mint a hazai kereskedelmi galériák 99%-a, elektro-fóbiából és piaci racionalitásból kiindulva nem foglalkozik intermédiával. A váraljában székelő...