A fej oldalra fordul, egész vékonnyá laposodik, mint egy királyprofil az aranytalléron. Szurcsik József évtizedek óta festi, rajzolja és mintázza ezt a logószerű örök motívumot, az épület-testű lapos arcélű embereket. A fejek néha bölcsnek és mindentudónak tűnnek, mint egy pogány isten bálványa, de ugyanakkor nyomasztóan egyformák és lélektelenek. Az isteni aura nem az egyén belső sajátja, csak a hatalomból rá sugárzó zsarnoki szellem gonosz ajándéka! Szurcsik konok következetességgel kutatja a Hatalom természetét. Azt a tökéletes társadalmi gépezetet, amit minden birodalom használt Egyiptomtól kezdve a totalitárius rendszerekig. Az Ember profilba fordul, a legjellemzőbb beállításba, hogy jól érzékelhessük: személyiségét teljesen elvesztette – arctalan arcok, zsarnokság-láncszemek. Megmerítve a teljes időtlenségben. Szurcsik repedezett, antikolt festékfelülettel öregíti meg vásznait, jelezve, hogy az uniformizált ősbűnök mindig is léteztek. Klasszikus szimbolizmusa furcsa elegyet alkot avantgardizmusával: társadalmi problémák a lehető legősibb módon előadva. Ugyanúgy a hatalom természetét faggatja, mint a divatos nem-tan vagy az újfeminizmus, de közben belenéz a múlt mélységesen mély kútjába, és hideg fejjel, józanul ítél.
Bartók 32 Galéria
2006. december 15.–2007. január 19.
Rieder Gábor: Szurcsik József
A fej oldalra fordul, egész vékonnyá laposodik, mint egy királyprofil az aranytalléron. Szurcsik József évtizedek óta festi, rajzolja és mintázza ezt a logószerű örök motívumot, az...