U-krónia. Személyes képzelgéssel és fiktív elemekkel dúsított posztmodern idősík-remix. A sokféle műfajban és sokféle hangon megszólaló Uglár Csaba rövid bemutatót tart saját krónikájából az Acb Galériában.
Már a felütés is erős: vászonra nyomott számítógépes print, amin Aczél György látható elgondolkodó, szemüveges, Kádár-kori bajszos értelmiségi szakiként. Megháromszorozva és ellátva a Warhol szitanyomatok jellegzetes, popos szappanszíneivel. A létező szocializmus kultúrcézárja találkozik a művészetgyár őskapitalista pápájával. A találkozás nem olyan szürreális, mint az esernyőé és a varrógépé Lautréamont híres boncasztalán. Elindít frappáns és találó értelmezői szálakat, de nagy ívű történelemfilozófiára nem számíthatunk. Uglár összeszikráztat egy-két össze nem illő elemet a viharvert huszadik századból, majd hátralép, ránk bízva a fonalak felgombolyítását. Ez az ő idődimenziója, az U-krónia.
Az Új Tükör egyik hetvenes évekbeli címlapját például felhúzza egy közepes lightbox méretére. A fakó felvételen május 1-ejei ünneplők vonulnak fel a dísztribün előtt. Elsőre fel se tűnik a manipuláció, hogy a korabeli szlogen helyett egy aktuális üzenet olvasható: szolidaritást vállalunk a válság sújtotta népekkel. Vele szemben Kádár János koponyájának megtalálásáról ad hírt egy szintén megheckelt német magazin-címlap. A szomszéd szobában pedig egymásra vetül több neves magyar film stáblistája és a 20. századi kormányhivatalok tagjainak névsora. Itt egy közjogi méltóság, ott egy vágó-asszisztens, itt egy tárca nélküli miniszter, ott a nők az Egri csillagokból, itt a Minisztertanács elnökhelyettese, ott a tüsszentő fiatalembert alakító statiszta. A falra vetítve, fekete háttér előtt szövődik össze a magyar mozi és a magyar politika.
Végkövetkeztetés itt sincs, Uglár csak összevetett néhány szimbolikusan agyonterhelt történelmi epizódot, hátha kisül belőle valami mélyértelmű konklúzió. Jól választ, így rendszerint kisül. A széles, színes ceruzarajzok egyikén például egész hátborzongató megpillantatni a betonbunkereket, amint büszkén feszítenek az ezredforduló egyik tucatra gyártott, ál-Bauhaus lakóparkjának a tetején. Háborút nem látott házak és a géppuskafészkek árnya. Az időjósból kibújik a komor vátesz. Uglár színes, ötletes, izgalmas és könnyed, de a posztmodern humoron át-átüt a dráma.
Acb Galéria
2010. október 28. – 2010. december 3.