Az Acb Galéria gondolt egy (közepesen) merészet, és szezonnyitó kiállításán végigzongorázta a bizarr figuratív festészet egy-két regiszterét, a morbid expressziótól a fantasztikus realizmusig.
A skála egyik végén a bumfordi erőszaktevők állnak, mindenekelőtt Kis Róka Csaba, a pesti szcéna botrányszagú üdvöskéje. Teljesen egyéni hangú képi világában klasszikus helyszíneken mészárolják egymást a hatalmas falloszok és a nagyszakállú bölcs törpék. Némi Reform-kori hagyomány, romlott humor és maszatosan fekete, szurkos-vattás ecsetvonások. Kis Róka mellett mindenki jólneveltnek tűnik, még a szintén brutálisan expresszív Király Gábor is, aki girbegurba, merített papírokon bontakoztatja ki gauguini mesevilágát, a stilizált növényekkel, állatkákkal és a tornagatyás néger fiúval. Szűcs Levente oldott tájon meneteltet néhány szörnyet, se nem ijesztőt, se nem barátságosat, Szenteleki Gábor pedig ijesztő szürreális fantáziáit festi meg precíz hiperrealista modorban, a gombázó öltönyösöktől a galócákkal díszített kövér kisfiúig.
A több műfajban is otthonosan mozgó Karácsonyi László apró képekre – expresszív, de érzékeny vonásokkal – űrjeleneteket festett. Egy fekete semmi előtt lebegő asztronauta halott UFÓ-t cipel a kezében (mint egy sci-fi pieta), az ikonok Szűz Máriája vörös szkafandersisakba bújik, egy másik űrhajós pedig három ágú csipesszel piszkál egy sivatagi rókát a Hold szürke talaján. Karácsonyi egyszemélyes mitológiai labirintusába zárta a képhagyomány-morzsákat, akárcsak az allegorikus kompozíciókat festő Kósa János. A népszerű lipcsei kortársakat idéző eklektikus stílus, áporodott szocialista motívumtöredékekkel. Kósa egyik képén a cipőjét fűző kölyök Rimbaud-t oltják az aprócska tűzoltók, egy másikon rockzenekar lép fel a november 7-ére feldíszített művelődési házban. A jelek káoszát átitatja az elmúlt rendszer áporodott nosztalgia szaga, akárcsak Roskó Gábor egyetlen kiállított vásznát. Ami – igazság szerint – egy kétszeresen újrahasznosított, dilettáns szocreál zsánerkép. Roskó az orosz Laktyionov édeskés Levél a frontról című sztálinista életkép-másolatát dobta fel egy belepingált repülő hallal és egy pókhasú bohócfigurával.
A kiállítás címe az Üveghegyet idézi meg, de az anyagnak semmi köze a mesekönyvekhez (csak az elbeszéléshez). Ez bizony az enyhe perverziókkal küszködő kortárs festészet teljesen jelenidejű, felnőtt valósága.
Acb Galéria
2010. szeptember 10. – 2010. október 15.
