Rieder Gábor: WAX

Hat évvel ezelőtt nyílt meg a magyar színtér első magántőkéből pénzelt, komoly méretű művészeti kiállítótere: az újpesti MEO. A négy évvel később jobblétre szenderült kezdeményezés idén márciusban Nagy Kriszta kiállításával született újjá. A patinás Wolfner-féle bőrgyár tulajdonosa most a Bencsik Barnabás kezdeményezésére létrehozott Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Irodával (ACAX) közreműködve, Winkler Art X-perience (azaz WAX) néven próbál visszakerülni a kortárs köztudatba.
A projekt space-ként, vagyis különböző művészeti projektek szállásadójaként működő WAX a kortárs szcéna nőművész botrányhősével, Nagy Krisztával jelöli ki a régi-új irányvonalat. Azt a szellemi teret, ahol a botrány és a progresszió kéz a kézben jár – lehetőség szerint az utóbbira helyezve a hangsúlyt. Nagy Kriszta (mostanában x-T, korábban Tereskova) ugyanis a magyar képzőművészet nagy médiahackere, aki saját képére formálja a vizuális közkultúrát. Már indulásakor a piacgazdaság kegyeire bízta magát: fekete bikiniben, kortárs művésznő címke alatt árulta magát egy óriásplakáton. De a kínálat és a kereslet – a kortárs műtárgypiac kelet-európai zugában – ritkán találkozik. Hiába hozta magát hírbe a kereskedelmi televíziózás egyik erős emberével, hiába bocsátotta áruba nevetségesen alacsony áron festményeit és hiába rendelkezett végrendeletben a hagyatékban maradó alkotások eltüzeléséről. A visszhang alig-alig terjedt túl a kortárs művészet hivatalos körein. Pedig x-T hihetetlen érzékkel, minden izzadságszag nélkül találja telibe a divatos diskurzusukat és paneleket: óriásplakát, márkanév, logó, pénzeső, művészromantika, személyes pornográfia, naplóvallomás, társadalmi nemek, férfierőszak, szingliszerelem – szex, hazugság, csillogás. És mindehhez a sokszor idézhetetlen, de szlogenszerű feliratok: „A művészet akkor jó, ha trendi”, „A múzeumok falára festek, nem a kanapéd fölé” vagy „A nő egyetlen esélye, a hím szerelmének játékszere”. A WAX „életműkiállítása” a harmincas éveiben járó művésznő eddigi munkásságát kíséri végig, a kilencvenes évek közepén készült feliratos festményektől kezdve, a hatalmas flitteres alkotásokon és számítógépes nyomatokon keresztül, a legutóbbi rózsalugasos installációig. De profizmus ide, tehetség oda, a médiahack megint eredménytelennek tűnik: Nagy Kriszta ezek után se fog sztárművészeknek kijáró asszisztensgárdát irányítani, hanem tovább küzd a magyar kortárs művészet szűkös kis világában. 
WAX Kultúrgyár
2007. március 3. – 2007. április 9.