Rieder Gábor: Women by women

India egyes vidékein még ma is megölik az újszülött kislányokat, eltorzítva az egészséges ivararányt, mert a férfiutódnak több esélyt nyújt az élet. A merev kasztrendszeren alapuló társadalom a nők képzőművészetben betöltött szerepét is szigorúan szabályozta. A gyengébbik nem képviselői – úgy öt évezreden keresztül – csak kitüntetett helyeken bontakoztathatták ki tehetségüket: a porfestékkel bedörgölt padlón, a hímzett szöveteken és a nászkamrák dekorációjában. A modernizmus viszont gyökeresen megváltoztatta a nők helyzetét: például szavazati joghoz jutottak, brit sorstársaikat jóval megelőzve. Az indiai festőnők ma már úgy örökíthetik meg saját magukat (és nőtársaikat), ahogy a korábbi évszázadok férfiművészei sosem. Vagy legalábbis ritkán. A több mint félszáz indiai kortárs festőművész alkotásait felsorakoztató Women by women kiállítás ezt a tételt hivatott bizonyítani. A tárlat a három évvel ezelőtti, Új Delhi-i bemutatót követően most Krakkóban vendégszerepel. Új szállásadója a Turlej Galéria, az ódon krakkói főtér egyetlen modern épületében székelő kortárs képzőművészeti központ. Az alapítványi magángaléria nyers betongerendái között a figuratív modernizmus kései visszhangja hallik. Naiv irányba kanyarított sematizáló expresszionizmus, távol-keleti egzotikummal fűszerezve. Csak egész kevés festmény illeszkedik a megkívánt sémákhoz: Hema Guha képén a nők arctalan, sálakba csavart tömegként masíroznak, Damayanti vásznán fekete bőrű, meztelen szépség kínálja fel angyalként a bűnbeesés(?) almáját, míg Natasha Peerenja bikinibe öltözött keleti istennőként árulja bájait. A legtöbb női arckép viszont csöndes, asszonyi melegségbe burkolózik. Réveteg tekintetű nőalakok félkönyökre támaszkodva álmodoznak az emancipációról vagy a fehér lovon érkező hercegről, miközben édesanya bújik össze kisfiával, az asszonyok pedig vidáman csevegve teszik dolgukat a ház körül. Nem minden cutting-edge, ami annak látszik!
Turlej Galéria, Krakkó, Lengyelország
2007. február 9.–2007. március 8.