Tulajdonképpen végletesen leegyszerűsített portrékat láthatunk, szinte kizárólag 20 év alatti fiatalokról, akik még képesek úgy belenézni a fényképezőgép lencséjébe – vagy méginkább a fotóművész szemébe – hogy tekintetükből, tartásukbol még hiányzik minden mesterkéltség, szerepjátszás vagy modorosság.
Az 1959-ben született holland fotográfusnő 75 nagyméretű színes fotója iskolapéldául szolgálhat annak bizonyítására, hogy a fotóművészet sokkal több mint helyzetek, látványok vagy események tárgyszerű megörökítése.
Dijkstra rendkíivül tudatosan törekedett arra, hogy valamennyi modelljének tekintete a nézőre összpontosuljon, ezáltal mintegy megteremtve a hármas metakommunikáció lehetőségét a modell, a művész és a néző között. Ugyancsak szándékosan, a környezet minden elemét úgy komponálta meg, hogy azok ne vonják el a szemlélő figyelmét, és ezzel méginkább őszintévé tette azt a spontán kapcsolatot, ami a nézőt és a modellt összeköti.
Bármelyik sorozatát tanulmányozzuk is, legyenek azok a bikaviadal-iskola poros-véres fiataljai, a berlini állatkertben látogatást tevő iskolásgyerekek, a lengyel vagy ukrán tengerparton játszó kamaszok, beállításaiból, képeiről sugárzik az őszinteség és a romlatlanság.
Külön érdekességet kölcsönöz Dijkstra képeinek az, hogy modelljeiről több képet is készít, szinte teljesen azonos beállításban, de több év elteltével.Ennek a megkomponáltságnak nem az a célja, ami egy szokásos családi albumnak, hogy megörökítse a fiatalok testi fejlődésének szakaszait, hanem sokkal inkább az, hogy rögzitse azokat a lelkiállapotokat, amelyek az adott pillanatban a fiatalokra jellemzőek voltak.A katonai szolgálatukat éppen megkezdő izraeli katonalányok és fiùk, majd a történtektől megkeményedett arcuk, mintha lelki igazolványképet mutatna.
Kiemelkedő értékű alkotása Dijkstra-nak az a fotó-sorozat, amit egy 5-6 éves korában hollandiai menekülttáborba megérkező kislányról készített.Az első képen még a riadtság, az otthontalanság és a félelem sugárzik a gyerekarcból, majd a két-három évente készült újabb és újabb felvételeken – mintha a pszichiáterrel folytatott lelki analízis jegyzőkönyvét olvasnánk – a feloldodás, az önbizalom és a kiteljesedés vonásai válnak uralkodóvá.
Dijkstra képei ezután a kiállítás után a svájci Winterthurba utaznak, onnan Barcelonába, majd végül 2005 nyarán az amszterdami Stedelijk Muzeumba, lehetőséget adva sokaknak arra, hogy ők is képzeletbeli, lelki párbeszédet kezdjenek a fiatal modellekkel.