Persze nem akármilyen levelekről van szó, hanem annak a levelezésnek néhány darabjáról, melyet az élete első rajzát 27 éves korában megalkotott patikussegéd, és a patika vezetője által további rajzolásra ösztökélt Csontváry Kosztka Tivadar folytatott korának ünnepelt romantikus tájképfestőjével, s egyben a Mintarajziskola igazgatójával, Keleti (Kelety) Gusztávval. A konzervatív szemléletű és az új művészeti törekvéseket inkább elutasító Keletihez művészként kivívott tekintélye és a művészeti oktatás legfontosabb intézményeiben betöltött vezetői funkciói miatt sokan fordultak véleményért, tanácsért – és szerencsére nem mindig fogadták el azt. Mert míg például Keleti az elsők között ismerte fel Nagy István kimagasló tehetségét, Munkácsy Mihályról és Szinyei Merse Pálról úgy tartotta, sosem lesz belőlük igazán jelentős művész. A pályán még el sem indult Csontváry Kosztka Tivadar és a tekintélyes mester, Keleti Gusztáv levelezéséből 5 Csontváry-levél és egy válaszlevél kerül kalapács alá a Csontváry-életmű megmentőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett Gerlóczy Gedeon hagyatékából a BÁV 78. művészeti árverésének második napján, december 8-án. Csontváry-levelek felbukkanása egy aukción önmagában is szenzációnak számít, ez esetben azonban a levelek tartalma is indokolja a magas, 36 millió forintos kikiáltási árat, ezek az írások ugyanis nagyszerű bepillantást engednek abba, milyen tervekkel, ambíciókkal lépett Csontváry a festővé válás útjára és nyilvánvalóvá teszik, hogy krédója mit sem változott ezen a hosszú úton, hiszen a soraiból sugárzó elszántság és hit teljes mértékben azonos azzal a legendával, mely a maga útját járó, csak belső logikáját követő művészről az elmúlt közel másfél évszázad alatt kialakult.
Mint az árverőháznak a tételhez készített ismertetője megállapítja, Csontváry első levele másfél hónappal első rajzának elkészülte után született. Címzettje nem véletlenül volt Keleti, hiszen az általa vezetett műintézmény elsődleges feladata a rajztanárok képzése és a tehetséges fiatalok útjának egyengetése volt. A levélben Csontváry rögtön megvallja tapasztalatlanságát: „Mindenek előtt megjegyezni van szerencsém azt, hogy életemben múlt hó 13.-ig, amikor is az első karcolattal a papírost elpiszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt, …. így tehát azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdék, pusztán a véletlenségen alapszik.” Hol szerezze be eszközeit, a festéket, a vásznat, illetve használjon e vonalzót, vagy az egész művet szabadkézzel készítse? Ilyen és ehhez hasonló tanácsokat vár Keletitől, akit rögtön arra is kér, lássa el őt ezekkel az eszközökkel. A levél mellé ugyanakkor vázlatokat is küld Keletinek. Második levelével meg sem várja az igazgató válaszát, s önkritikát gyakorolva, bocsánatkérőn mérsékeli korábbi kéréseit. Az igazgatótól ekkor már csupán beszerzési címet kér, ahol maga rendelheti meg a festéshez szükséges anyagokat. Egyszersmind újabb rajzot is küld Keletinek.
Keleti, aki nem kimondottan kedvelte az önjelölt, képzetlen festőket, első válaszában elutasító hangot üt meg, és Csontváry vázlatairól úgy nyilatkozik, hogy azok „… egy 10-13 éves gyermek első kísérleteinél nem állnak magasabb fokon.” Óva inti Csontváryt a dilettantizmustól, és egy helyi rajztanár felkeresését javasolja neki. Keleti levele azonban nem vette el Csontváry kedvét, sőt tovább erősítette elszántságát, hogy festő legyen. Harmadik levelében elfogadta az igazgató kritikáját, állítása szerint szívesebben vette azokat, „mint a helybeli laikusok hízelgéseit, melyek a kezdőnél inkább ártanak, mintsem használnak”. Keleti erre a levélre is válaszolt, ennek tartalma azonban csak Csontváry újabb, immár negyedik leveléből ismert. Eszerint Keleti újra a dilettantizmus veszélyeire figyelmezteti az ifjút, ám egyúttal rá cseppet sem jellemző tanácsot is ad: „Ha próbára akarja tenni képességét, rajzoljon egy téli tájképet a természet után”. Rajzról beszél tehát, s újra kitér a festés nehézségeire: „… a régi jó festészek nagyobb része korán kezdte – s ha beállott segédnek, tanoncnak, azonnal szakszerű vezetés alá került”. A rajz elkészítésére utaló „megengedő” gesztust Csontváry ismét biztatásnak vette, folytatta a munkát, s újabb tanulmányokon dolgozott. Negyedik levelében azonban már hosszabb távú terveket sző: „De hol az idő s az alkalom, ami ily munkához szükséges, meggondoltam, de még semmit határoztam, hogy ha körülményeim okkal-móddal meg nem változnak s ha minden tájképrajz oly időre húzódik elkészülése, – akkor egy év alatt csak 8 darab fogna kezemből kikerülhetni, s 20 év alatt csak 160, mit ha minden időt reá szánnék 3 év alatt kényelmesen elérhetnék.” Belátja, csupán szabadidejében nem tudja elérni a maga elé tűzött célokat, s meg is hozza az elhatározást: biztos egzisztenciát teremt és teljes életét a festészetnek szenteli.Utolsó, ötödik levelében már első nagy méretű főműve, a Tarpatak elkészültét vizionálja „Múlt szerdán – Poprádra rándultam az ugynevezett Husz-park sarképület egyik szobájából – rátekinthetni a remek Kárpátcsoportra; s ekkor határoztam el magamban, hogy e sziklacsoportot első olajfestményemhez használom fel (…).” Azonban huszonegynéhány évnek kell még eltelnie, míg ebből az ideából kép lesz, míg megtanulja azokat a mesterségbeli fogásokat, amelyek révén képes megbirkózni e monumentális vízióval.
A levelek egy tételben kerülnek kalapács alá és 36 millió forintos kikiáltási áruk megegyezik az autográf papírrégiségek kategóriájának eddigi árverési rekordjával; két éve pontosan ezért az összegért kelt el egy Petőfi-kötet, amit a költő egy barátjának dedikált. Ha tehát a levelek kikiáltási áron kelnek el, az rekordbeállítást jelent, minden további licitemelkedés pedig új rekordot.
Írásunkat frissítjük majd az árverés eredményével.
● Frissítés, december 8.
Megszületett az új rekord az autográf papírrégiségek kategóriájában: a levelek 36 millióról indulva, két licitlépcsős emelkedés után 40 millió forintért keltek el.
A cikk lejjebb folytatódik.