Rózsa Mihály: A párizsi galériások nem érzik a gazdasági válság hatásait

Legalább három magyar művész műveit is lehet látni a legrangosabb párizsi kortárs és modern képzőművészeti kiállításon. Ez ez egyetlen jó hír, az ezúttal két helyszínen megrendezett FIAC-ról. Birkás Ákos, Csörgő Attila és Gróf Ferenc büszkék lehetnek arra, hogy méltónak találták őket a rangos eseményen való megjelenésre.
Az első két művészt egyébként párizsi galériása, a harmadikat a francia főváros kortárs képzőművészeti alapja állította ki. A rossz hír pedig az, hogy hihetetlenül unalmas az idei kiállítás és vásár. A Grand Palais-ban jelentek meg a „nagyok”, a világ néhány jelentős galériája, elképesztően érdektelen kínálattal. Természetesen számos nagy mester alkotásai is láthatóak, de az egész valahogy szétesett, koncepciótlan, üres. Kicsit érdekesebb a másik helyszín: a Louvre egyik udvarán felállított tákolmányban kiállító galériák a fiatalabb művészeket favorizálták, de itt sincs igazán átütő mű. Csupa sablon, 20-30 éve látott művek utánérzete, nagyon kevés eredeti gondolattal. A legjobb francia művésznek járó Marcel Duchamp díjra jelölt Michel Blazy zöldessárga, úgynevezett organikus alakzatai is csak azért tűnnek ki, mert viszonylag nagy térben helyezkednek el. A hivatalos adatok szerint egyébként 21 országból 189 galéria vállalta a jelentős költségeket, sajnos, magyar egy sincs közöttük. A Várfok Galéria néhány évig jelen volt az eseményen, de egy idő után egyszerűen elfogyott az erre szánt pénze. A legtöbb galéria -a kiállítók 40%-a- természetesen francia, de sokan jöttek Németországból, az Egyesült Államokból és Olaszországból is.  Az úgynevezett fejlődő országokat 2-2 kínai és indiai és egy mexikói képviseli – ez utóbbi az egyik legérdekesebb stand. Az idei FIAC egyébként leginkább a galeristák háborúja miatt marad emlékezetes. Néhány igen ismert párizsi intézmény önmagától határozott úgy, hogy távol marad a rendezvénytől, másokat -így például Anne Lahumière-t, aki hosszú évekig a galériások testületének elnöki tisztét is betöltötte – pedig saját céhbeli társai szavazták ki a résztvevők listájáról. Nagyon érdekes, hogyan reagáltak a galériások a gazdasági válság hatásaira: tapasztalataik szerint a gyűjtők vásárlási kedve nem apad, legfeljebb jobban meggondolják, mire-kire adják ki a pénzüket. Martin Bethenoud, a FIAC főkurátora arról számolt be, hogy míg Londonban a galériák megérzik a tőzsdecápák bukását, addig Párizsban az iparban dolgozók és a „klasszikus” vásárlók -orvosok, ügyvédek- továbbra is változatlan érdeklődést tanúsítanak, mind a régi, mint az új mesterek művei iránt.