Bak Imre idén nyáron múlt nyolcvan éves. Az őszt pedig egy komoly kiállítással járatja csúcsra az acb Galéria: Bak Imre festményei kapnak helyet a galéria mindhárom helyiségében. Hiszen (ha akad, aki még nem tudja), a galéria a Király utca és a Körút torkolatvidékén három, tulajdonképpen összefüggő, de a különböző koncepciók és négyzetméterek okán árnyalatnyival eltérő profilú helyen is működik. A legnagyobb galériatérben a idei képektől és az utóbbi idők munkáitól megyünk visszafelé az időben, az 1960-as és -90-es évek közti évtizedekhez. Lehet persze fordítva is. Öt évtizedes, konzekvens alkotói pálya rajzolódik itt ki, és az embernek az a különös érzése lehet, hogy meghajlott az idő, vagyis az a fajta geometrikus absztrakció, amelyet Bak Imre művelt és művel, újra és újra felbukkan a trendek között is. Most megint más megvilágításban került elő, az Iparterv 50. évfordulója kapcsán is, meg azért is, mert az egész geometrikus absztrakt festészetnek van egy új, látványos felfutása a térségben. És ha már itt tartunk: Bak Imre az a képzőművész, aki folyamatosan kapcsolatot tart a fiatalokkal, együtt is működik velük, és figyeli a színteret, szinte nincs olyan budapesti megnyitó, amelyen ne jelenne meg, nem történhet olyasmi ezen a színtéren, amiről ne tudna. Talán ettől is annyira friss, amit tőle látunk.
Ki? Bak Imre
Hol? acb Galéria, 1068 Budapest, Király utca 76.
Mikor? nov.15. – 2020. febr.28.
A firmamentum latin eredetű szó, jelentése égbolt, ívesnek látszó tér a föld felett, a magasban. Mondja a szótár. A kiállítás címe pedig azt sugallja, mindenkinek saját égboltja van. Vagy lehet. Csak föl kell nézni, és máris megpillantjuk a sajátunkat? Vagy mindenkiét? Farkas Anna tervezőgrafikus. Azaz tervezőgrafikus művész. A szókapcsolatban mindegyik szó egyformán fontos itt, de különösen aláhúznánk az utolsó szót. A funkció és a művészi kifejezés, kifejeződés hihetetlenül szépen fonódik össze a munkáiban. Legyen szó kiadványtervezésről, betűkészletről, arculati tervről, világítótestekről, vagy éppen (amiről, nem túlzás, világszerte ismerik) holdciklusnaptárról (Anaptár). Az égbolt visszaköszön több mindenben is, ami kikerült a kezei alól. A lámpacsalád, a Starry Light, amelyet Batisz Miklós belsőépítésszel együtt terveztek, mintha valamiképp összegezné, kiteljesítené mindazt, ami jellemző rá és munkáira. Csillagtérkép, perszonális mennybolt, a saját terünkben. Csak két nap ez a kiállítás, de nem kellene kihagyni.
Ki? Farkas Anna
Hol? Hegyvidék Galéria, 1126 Budapest, Királyhágó tér 10.
Mikor? nov. 19-21.
A víz: élet – szól a közhelyes mondat, merthogy biológia órán mindannyian megtanultuk, hogy a földi élet alapformái ott, mármint a vízben alakultak ki, és azt is tudjuk, hogy ivóvíz nélkül végünk. Meg persze azt is, hogy a testünk nagy része szintén folyadék. Folyékony lények vagyunk tehát. De a folyadéknak, a víznek emlékezete is lehet, nem csak teret ad az életnek, de maga is él. Ez a kiállítás arra az elképzelésre alapszik, ami a vizet matériaként, kulturális metaforaként és létező „lényként” is tételezi. És a legkevésbé sem kiaknázandó erőforrásként. Vízalapú, vízzel foglalkozó művek, vízművek, ha nem volna rossz a szójáték. E percben még nem nyílt meg, de úgy sejtjük, a kortárs képzőművészetnek abba a vonulatába tartozik a tárlat, amely a Földről, a világról új módon, a fenntarthatóság és az emberrel összeolvasztott, egységes, globális szemlélet jegyében gondolkodik.
Kik? Louis Henderson, Keresztes Zsófia, Birthe Leemeijer, The Otolith Group, prokaryote precariat, Sissel Marie Tonn
Hol? Trafó Galéria, 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Mikor? nov.15. – dec.30.
The Sea is History (2016) – Trailer from louis henderson on Vimeo.
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni c. sorozat része, és a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának Fotó szakos hallgatói munkáiból készült Redefining Boundaries című kiállítás megnyitóján készült 2019 novemberében. Fotó: Erdei Krisztina
