December 28-án, csütörtökön este 18 órakor az Artpool P60-ban Háy Ágnes szimultán vetíti összes filmjét.
A Londonban élő Háy Agnes hét évenként rendezett nagyobb önálló kiállítást Magyarországon, 1985-ben, 1992-ben, majd 1999-ben. Azóta megint hét év telt el.
„Többen mondták, hogy remélik, gyakrabban lesz kiállításom – én nem remélem. Ez valahogy így jó. Nem lehet félévenként fordulópont az ember életében. Úgy jó nagy kiállítást csinálni, hogy az fontos legyen az ember életrajzában”. […] Nem írott „életrajzra” gondolok, hogy mikor milyen díjat kapott az ember, hanem az igazira, ami az életről szól. Ami nincs megírva, talán nem is lesz, de ami ettől még sokkal inkább van.” […]
„Nagyon fontosnak tartom, hogy én folytatás vagyok. Nem lennék az, aki vagyok, ha nem találkoztam volna azokkal, akikkel találkoztam. Ha én tisztelek valakit, attól mindketten növekszünk. Így nagyobb térbe kerül az ember, ami klausztrofóbia ellen is jó.”
„Ott voltam mindenütt, úgy ültem az asztal sarkán, Erdély Miklós szerint, mint egy kesztyű. Figyeltem, és azt gondoltam, a nagyok mindent értenek, ha nagy leszek, majd én is mindent értek. Aztán mire nagy lettem, rájöttem, hogy senki nem ért egyet a másikkal, tehát nincs is értés.”
(Háy Agnesröl bövebben: http://www.ndr.hu/HA/)
Semmittevésem történetéből
December 28-án, csütörtökön este 18 órakor az Artpool P60-ban Háy Ágnes szimultán vetíti összes filmjét.