Régi adósságát törlesztette a Ludwig Múzeum. Az intézmény korábbi kiadványai felállította tíz éves intervallum betartásával tavaly decemberben jelent meg a múzeum történetét és alkotásait bemutató új katalógus.
Húsz év telt el 1991 óta, amikor még a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményével közösen rendezett kiállítás kapcsán, első alkalommal adtak ki katalógust a budapesti Ludwig Múzeum anyagáról. Ez a főként életrajzokból és reprodukciókból álló könyv tekinthető az intézmény első bemutatkozásának, ahol az alapítóktól ajándékba és letétbe kapott munkákat magyar alkotásokkal egészítették ki. Közel tíz év elteltével, 2000-ben jelent meg a gyűjteményből szemezgető következő album, ahol a művek egész oldalas képeit Néray Katalin rövid írása kísérte az intézmény történetéről.
A Gyűjtemény elnevezésű új kiadvány részben továbbvitte a korábbi publikációk képeskönyv jellegét, igazi kincsesbányával kiegészítve: első alkalommal került publikálásra a kollekció teljes műtárgyanyaga. Emellett, Szipőcs Krisztina részletes, ám objektíven távolságtartó tanulmánya ad áttekintést az intézmény és a formálódó gyűjtemény húsz éves történetéről korabeli reflexiók, okiratok és visszaemlékezések segítségével.
A gyűjteményből válogató nagyméretű, színes reprodukciók kisebb tematikus egységekre oszlanak, egyfajta kronológiával kísérve. A katalógus oldalpárjai minden kísérőszöveg nélkül követik egymást, s késztetik az olvasót a percepción túli gondolkodásra a műveket és a párosításokat illetően. (Ugyanakkor ezt a folyamatot némileg nehezíti, hogy a technikát csak a katalógusi részből lehet visszakeresni, így első látásra sok esetben nem egyértelmű, hogy milyen alkotással állunk szemben.)
A kötet harmadik egységét képezi a gyűjtemény műtárgyanyagának katalógusa, a technikák és a szerzeményezés részleteivel, ami a kiadvány legizgalmasabb része. Egyrészt teljes képet kaphatunk a gyűjtemény egészéről, másrészt ennek ismeretében körvonalazódik a múzeum képe saját magáról és véleménye a kortárs művészeten belüli súlypontokról.
Az állandó kiállításon változó rendezésben látható a kollekció, így mód nyílik különböző aspektusból látni a műveket és a gyűjteményt magát. Egy katalógusban azonban a kiemelések erős értékítéletet képviselnek, amihez jó jött volna egy tanulmány a válogatást illetően.
S bár a gyűjtemény minden darabja bekerült a könyvbe, sokakban hiányérzetet kelthet, hogy a művek értelmezéséhez vagy a kollekció alakulásának részletesebb megismeréséhez nincsen segítség. Tekinthető ez tudatos lépésnek, mondván a művek önmagukért beszélnek, ne befolyásolja semmi a nézőt/olvasót. S a vizuális párosítások valóban jól működnek! Ugyanakkor egy ideje már a múzeum kiállításait is kisebb kiállítási vezetők segítik, s láthatóan fontos hangsúlyt fektet az intézmény a múzeumpedagógiára. Ennek tükrében még kevésbé érthető, hogy miért épp a hosszú várakozás után megjelent katalógus lóg ki ebből a sorból. És még a tervezett angol nyelvű kiadással is csupán gyengén magyarázható, hogy minden adat csak magyar nyelven lett feltüntetve.
A külföldi Ludwig-filiák köteteit fellapozva különböző hozzáállásokat láthatunk a gyűjtemények bemutatására. Az aacheni Ludwig Múzeum kiadványa rövid történeti bemutatás után a művekre összpontosít: művészek szerinti ABC sorrendben halad, minden művet rövid leírással kísér. A kötet végén külön részt szentelnek kiállításaik és programjaik dokumentálására. A kölni Ludwig katalógusa az intézménytörténet után korszakonként halad, s annak bemutatása után a fontosabb művek melletti elemzéssel segíti a befogadást. A bécsi Ludwig-gyűjtemény kötete szintén kiemelt figyelmet fordít az intézmény történetének bemutatására, majd kronológia szerint halad: a kölni példához hasonlóan a korszakok ismertetése mellett a fontosabb munkákat külön műelemzés kísér.
A budapesti gyűjteménynél nehéz lett volna a korszakok szerinti csoportosítás, a kollekció egésze azonban megérdemelt volna legalább egy átfogó tanulmányt, némi támpontot adva a kortárs művészetben kevésbé jártas közönségnek (is). A kortárs kiállítóhelyek sokszor ürességtől kongó termeit elnézve igenis szüksége lenne némi „vezetésre”. S mivel a Ludwig Múzeum az egyetlen olyan hazai közgyűjtemény, ahol a kortárs művészet magyar és külföldi alkotói együtt jelennek meg, felvállalhatta volna ezt a feladatot.
Reméljük, nem kell tíz évet várni a következő katalógusig.
A Gyűjtemény. Ludwig Múzeum–Kortárs Művészeti Múzeum. Szerkesztőbizottság: Bencsik Barnabás, Szipőcs Krisztina, Bálványos Anna, Székely Katalin, Kürti Emese, Székely Miklós. 2010, 347 oldal, 3900 Ft
