Leonardo, Botticelli, Van Gogh. Igazán impozáns névsor, amiért nem csak a magyar közönség képes órákig sorban állni.
De az Acb Galéria kis terében nagy koncentrációban jelenlévő ikonikus műalkotások nem egy múzeumi best of válogatás részét képezik, sőt még csak nem is egy múzeumpedagógiai foglalkozás keretében kerültek oda. Tarr Hajnalka egyéni kiállításán járunk, ahol a művészettörténeti klasszikusok puzzle-változataiból született új sorozata látható.
A forgácslemezre tűzött kirakókból felépülő alkotások mérete minden munkánál megegyezik az eredeti festményével, így a többnyire reprodukciókról ismert alkotások végre életnagyságban jelennek meg előttünk. (Egy-egy képhez több doboznyi kirakóra is szükség volt az adott művön belüli színegyensúly megőrzéséhez.) A sokszor pazar színhasználatuk miatt dicsért festmények kis elemekre bontva néhány színre redukálódnak, amit Tarr képszerkesztése még inkább hangsúlyoz.
A kirakó-egységekre széteső klasszikusok, majd az azokból hullámzóan, koncentrikusan kirakott felületek reliefszerűen emelkednek ki a lemez síkjáról. Az így születő képek azonban csak színeikben idézik a kiinduló munkákat, ahogyan a szakácskönyvesen hangzó kiállítás-cím is mondja: a hozzávalókból Tarr Ízlés szerint állította össze alkotásait. Olyan alapanyagokat használt, amelyek kiállták az idő próbáját, kvalitásuk vitán felül áll. „Ha az igazság A, akkor A minden molekulája is igazság, és ha minden molekulája igazság, akkor mindegy, hogy hogyan rendeződnek el: akkor is megmaradnak igaznak, ha B formájú halomba tódulnak. Vagy nem…” – bizonytalankodik a művész.
A figurális képek mindegyike absztrakttá válik: az eredeti mű szétesik, eltűnnek a formák, a munkát övező dicsfény. (Ugyanez működhetett volna kevésbé ismert művekkel is, de egyrészt az ismertségnek köszönhető, hogy hazavihető formátuma is létezik, másrészt a néző kíváncsiságát, figyelmét is jobban leköti, ha ismeri a kiindulási állapotot). A variálás feltétele így eleve adott, de nem kerülhető meg az eredetiség kérdésköre sem. A lehetőségek játéka ez: a művészen múlik, hogy ugyanazokból a színekből, formákból mit hoz ki – akár Goya, Manet vagy Rousseau is festhetett volna másként.
Gemkapcsokból fűzött függöny, vállfák sorából összeállított installáció vagy jelen esetben több ezer puzzle: Tarr munkáiban visszatérő motívum a hétköznapi tárgyak új kontextusba helyezése. A sorozat első darabja – a jelen kiállításon nem szereplő – Rogier van der Weyden Szent Columba-oltárképe tavaly készült a petőmihályfai Krinzinger-rezindecia program keretében. A mostani kiállításra tizenegy új alkotás készült, amik a festői színátmeneteknek és a kompozíciók játékosságának köszönhetően nem tekinthetőek csupán parafrázisoknak. A festmények eredeti verzióit legtöbben csak reprodukciókról ismerik, de ha valamire, akkor Tarr Hajnalka munkáira feltétlenül igaz: élőben nagyon más képet mutatnak. Muszáj őket megnézni.
Acb Galéria
2011. 4. 14. – 2011. 5. 13.