A Párizsban élő művész neve – Nemes Judit, vagy Nem”s Judith – bizonyára
sokaknak ismerősen hangzik: alkotóként és műgyűjtőként számos tárlaton
szerepelt, de tagja a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek is.
Legutóbbi Budapesten megrendezett önálló kiállításán a festmények
mellett először kerültek bemutatásra szabályos hasáb formájú, festett
objektjei. Ezek 2004 óta Nemes Judit alkotásainak fontos csoportját
alkotják, a 2006-ban a Light & Loft Galériában rendezett kiállítás
katalógusában már „geometrikus totemek” címszó alatt szerepeltek.
Múlt szombaton, a Modern Képtár – Vass Gyűjtemény emeleti kiállítótermében megrendezett tárlat a Totemrehívás címmel már előrevetítette a műfaji meghatározást. És valóban: ezek a „függő” munkák alkotják a kiállítás anyagát. A cím önmagában is tekintélyt parancsoló, különleges kapcsolatot, akár vallásos tiszteletet feltételez a tárgy és a néző között. De csak a formai előképek révén merülhet fel szakrális jelleg. A veszprémi képtár Vass László geometrikus, monokróm absztrakciót képviselő gyűjteményéből mutat be válogatást, stílusban pontosan illeszkedve Nemes munkáihoz. Az intim kiállítótér ideális helyszín a változó méretű, hol a mennyezetről lógatott, hol a falra szerelt vagy a földre állított munkáknak.
Nemes totemjei kilépnek a geometrikus absztrakt festmények kétdimenziós síkjából, de a harmadik dimenzióban is ragaszkodnak a szabályokhoz. Festményeinek klasszikus forma- és színvilágát viszik tovább, a statikus állapotból kiindulva a dinamikus, körüljárható objektek felé. (Szintén az ezredforduló óta, ugyanerre a problémára reflektálva alkotta meg Nemes a – fa hordozóra felvitt festményeire applikált mértani testekből álló – reliefszerű műveit, illetve a festmény és az elé helyezett műanyagrétegek optikai játékával élő plexialkotásait.) A hasáb szabályos formája azonban nem törik meg, helyette a szín- és forma-kompozíció siklik át az oldalakra, vagyis körülsétálva a totemeket összeállhat a néző fejében a kétdimenziós kép. Ennek a gondosan megtervezett játéknak a továbbfejlesztése a kiállításon szereplő számos totemen feltűnő „elhajló” minta, ami átmenetet és szoros kapcsolatot létesít a hasáb szomszédos oldalai között. A szigorú formák világában szabálysértésnek tekinthető gesztus humorral tölti meg a munkákat. Így már nem egy kép térbeli megjelenítéséről van szó, hanem oldalanként akár teljesen eltérő nézettel rendelkező munkákról. Ezáltal lép az alkotás kapcsolatba a nézővel, aki a játék aktív részesévé válik. Feloldódik a geometria szigorú zártsága, és ugyanazok az elemek avanzsálnak a dinamikus hatás létrehozójává, melyeknek korábban a statikus állapot volt köszönhető.
Nemes munkái az elemek és színek meghatározott rendjét variálják dimenziótól függetlenül, ahogy ez címükben is megjelenik. Az első két szám az évet jelöli, az utána következő görög betű a színkombináció kódja, majd az elemek elrendezésének „rendszáma” zárja a sort. A cím nem predesztinál, a nézőt inkább zavarba hozhatja: nem csak a mű, de annak elnevezése is absztrakt. A geometria egzakt tudomány: a geometrikus absztrakció biztonságos terep, számtalan variációs lehetőség mellett lehatárolt mozgásteret biztosít. A két évtizede a művészeti életben tevékenyen résztvevő Nem”s Judith mostani tárlatán ezek a határok kerültek a fókuszba, üzenetük a formák játéka által bontakozik ki.
Modern Képtár – Vass-gyűjtemény, Veszprém
2010. május 8. – 2010. július 10.
