„Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem” – szól a Bizottság Együttes legendás dala, ami
Valentin-nap táján sokaknak a fülébe cseng. A Magyarországon is már jó néhány
éve a köztudatba szoktatott februári ünnep nemcsak a virágárusok számára
biztosít bevételi forrást, hanem olyan kiállításokhoz is apropót szolgáltat,
mint a Sterling Galériában frissen nyílt, Szeretlek című tárlat.
A galéria rendszeresen
kiállító művészei (Dávid Attila Norberttől Gaál Gyöngyvéren át Zámori Eszterig)
mellett két frissen a MOME-n diplomázott alkotó (Imrei Boglárka és Szilos
András), valamint egy itthon kevésbé ismert, külföldön végzett és már rendszeresen
kiállító ékszertervező, Vági Flóra is szerepelt.
A kiállítást megnyitó Tóth
Krisztina költő két munkára hívta fel a kis térben összezsúfolódott közönség
figyelmét. Fördős Bence kékes virágot formáló, titánból készült nyakéke a Szeret
– nem szeret címet kapta, s a virág mozgatható szirmai révén a szerelmesek
kedvelt virágszirom-tépkedő játékára reflektál. A másik munka, amelynek Wladis (Péter
Vladimír) a „The key of my heart” címet adta, egy nyakba akasztható kulcs az
említett felirattal; bár a költőnő jogosan mondta, hogy inkább az erényövek,
mintsem a szívek nyitására alkalmas eszköznek tudná elképzelni.
Vékony Fanni páros,
corianból készült nyaklánca az Egyik sem létezhet a másik nélkül címet viseli:
egy fekete és egy fehér madarat formáz; összeillesztve egy női és férfi
szubjektumot jelképező jin-jang jellé áll össze. Abaffy Klára széles, középen
szív motívummal ellátott ezüstgyűrűket készített színes műgyanta-csíkozással,
ami az ékszerkészítéseben sokat használt szívformának lendületes hatást
kölcsönzött.
Kaintz Regina az általa
kedvelt színes cápazsinórt tette főmotívummá, amelyet középen egy ezüst kockába
vésett szív rendez nyakláncformába. Stomfai Krisztina ékszerében a mindannyiunk
gyermekkori emlékéből ismerős, fatörzsbe vésett szív, a kirándulások alkalmával
készített, land art jellegű szerelmi zálog alakult át gyűrűvé, méghozzá úgy,
hogy egy kis fatörzs formájú somfa alsó része kapott kerek kivágást.
Gaál Gyöngyvér szellemesen
egy „gyűrű a gyűrűben” megoldást választott. Ezüstlapba vésett klasszikus
szoliter-formát készített, aminek az ujjra húzható része áttört, és a foglalatában
lévő, síkból kiugratott drágakő teszi dinamikussá. Lőrincz Réka „Barbie-lánca”
színes babacipőkből összeillesztett szívet formáz, aranylánccal társítva. Így ötvözi
a pop kultúra mindennapi életre reflektáló attitűdjét a tradicionális forma és az
anyaghasználat egyszerűségével. A különböző színű műanyag cipők egyensúly-játékként
támaszkodnak egymásra, egyszerre keltik a szerelemben is tapasztalt egyszerre biztos
és ingatag benyomást.
Vági Flóra Szívesen
karkötője afrikai ébenfából készült és sötétszínű falapok egymáshoz varrással
illesztett sorából született. Míg a Nagy Ő névre keresztelt ékszere egy
tölgyfából kialakított karkötő két kis szívvel a tetején, ami így együtt a
címadó betűt kiadja.
Az alig több mint egy
héten át nyitva tartó kiállítás egységes képet nyújt, a szereplő munkák
mindegyike a tematikához illeszkedik. Ha a Valentin-nap sokak számára csak a
fogyasztói társadalom erőltetett vívmánya, e kiállítás létrejöttét –
kereskedelmi galériáról lévén szó – mégis ennek az alkalomnak köszönhetjük. S
bár a tárlat címe nem árulkodik találékonyságról (2008-ban az Ásó, kapa,
nagyharang jobban hangzott), az internetes keresőkben mostantól a Szeretlek
szóra legalább már nem csak a giccses képeslapok és versikék linkjei jelennek
meg.
(Megtekinthető 2010.
február 20-ig)