Spanyolország új építészete

Amióta az 1970-es évek elején Spanyolország kezdett felébredni a négy évtizedig tartó Franco diktatúra okozta izolációból, a spanyol építészek szokatlan mélységű, a tájhoz, történelemhez, a hely lelkéhez erősen kapcsolódó, a múlt eredményeit folytató, ugyanakkor korszerű és tiszta szerénységet sugárzó terveket, épületeket alkotnak. A kiállításon gyönyörű rajzokat, fényképeket, maketteket láthatunk. A történelmi párhuzam nyilvánvaló, és a melankólikus kérdés is: miért van a spanyol építészeknek lehetőségük ilyen remek épületek építésére, amíg az ugyancsak butító, etikarombóló, tehetséggyilkos diktatúrából ébredő magyar építészet eddig, valószínűleg jóval több pénzből és ráfordított energiából, munkaidőből  – tisztelet a kivételnek – legfeljebb csak alsóbajor bumfordiságokat volt képes produkálni? Miért töltődik fel szellemi energiával a Madridot, Barcelonát, a spanyol vidék építészetét szemlélő, s miért fárasztják halálra ugyanőt a valamikor a világ egyik legszebb városának számító Budapesten tett séták?