Chagall szerelmespárja, Picabia gonosz állatszelidítője, Dalí rémálmai és Otto Dix cigarettázó újságírónője mellett még sok más festmény szereplője és története kelt életre március elején, egy csütörtök este a párizsi Musée National de l’Art Moderne-ben. A különleges esemény egy performanszokból álló sorozat része, mely a múzeum közönség-csábító programjának egyik eredeti és sikeres megnyilvánulása.
Két éve született az a kezdeményezés, amely a világszerte ismert nagy művészeti gyár termeibe még a szokottnál is több látogatót vonz. Az immáron harmadik évadát ünneplő eseménysorozaton, a „Csütörtökök”-ön, művészeti iskolák legjobb diákjait kérik fel, reflektáljanak a kiállított alkotásokra.
A múzeum, amely a csönd és a művek mozdulatlanságának helyszíne, ahol csupán a néző változtatja helyét, bizonyos távolságot tartva a művektől, egyszerre élő, zsibongó tömeggel és érdeklődő arcokkal telik meg. A meghívott iskolák diákjai két órán keresztül, egy kiválasztott kiállítás művei között vagy éppen előtt performanszokat, reakciókat, illetve néha a nézőket is bevonó akciókat adnak elő.
Ezek az intervenciók valójában a fiatal korosztályból kikerülő, más érdeklődéssel rendelkező művészek által leszűrt és átszűrt megnyilvánulások, melyeknél a művek kiválasztása és értelmezése tanáraik vezetésével komoly munkát igényel, és gyümölcsöző megoldásokhoz vezethet. A gyakorlott kiállításlátogató új mondanivalót és megközelítéseket, míg az „amatőr” magát a betekintést és a hozzáférést kapja meg a művekhez a rendezvény folyamán.
A 2007-es év első csütörtökjén a Metz-i Képzőművészeti Iskolai diákjai, míg a legutóbbi eseményen a Drama Center of London, Central St Martins College voltak a meghívottak. Az előbbi invitációra az észak-francia városban épülő Pompidou 2 projektje, az utóbbira a „So British” brit kulturális évad szolgáltatta az alkalmat.
Eme utóbbi, egyben az eddigi egyik legsikerültebb kiadás, az egyik legnevesebb angol színész- és performerképző intézmény vendégeskedése volt. A diákok az újonnan felújított szinten található, a múzeum sokáig raktárban tartott gyűjteményét kiválóan bemutató kiállítás műveiből válogathattak. A mára már klasszikus modernnek mondható művekhez kis színházi szkeccseket, történeteket szőttek, melyeket mindenféle görcsösség és túlkapás nélkül játszottak el és interpretáltak. Picabia Állatidomárja előtt mobiltelefonnal és iPoddal lettek megszelídítve és hipnotizálva a neveletlenek, Dali Tell Vilmos története igazi szürrealisztikus kavalkádot idézett elő, míg Léger festménye Chaplin-hommage-t illetett. Hantaï Rózsaszín írása előtt spirituális tisztogatás után pedig Shakespeare monológok hangzottak el.
A projekt egyébként minden alkalommal technikai és biztonsági problémákkal küszködik, a múzeum vezetése és így a biztonsági alkalmazottak rendkívül féltik a műveket a tömegtől, de ez idáig igazi probléma nem akadt. Persze akadnak letiltott művek is. A program mindezek mellett képes az intézményes keretek közé életet és vidámságot, sosem látott közönséget, és ami a legfontosabb, gondolatokat fakasztó élményeket teremteni, mindenki számára. Az ötlet nem jogvédett.
A mellékelt fotók a legutóbbi, március 8-án lezajlott eseményen készültek. A következő Jeudis, mely április 12-én este lesz látható, hallható és átélhető, a P.A.R.T.S. École de Danse de Teresa de Keersmaeker brüsszeli iskola közreműködésével készül.
Stenczer Sára: Csütörtöki randevúk
Chagall szerelmespárja, Picabia gonosz állatszelidítője, Dalí rémálmai és Otto Dix cigarettázó újságírónője mellett még sok más festmény szereplője és története kelt életre...