Az idei Armenie Mon Amie kulturális évad rengeteg kiállítással és programmal kecsegtető fesztivál Franciaországban. Ennek nyitó tárlata a bretagne-i Le Quartier nevű kortárs művészeti központban megnyílt sokszínű és beszédes D’Arménie, vagyis Örményországból, -tól elnevezésű összeállítás.Quimperben festői kisvárosában, egy régi kaszárnyában immáron 16 éve üzemel a „Le Quartier” kortárs művészeti központ. Kiállításainak fő jellegzetessége, hogy többnyire nem kész anyagokkal dolgozik, hanem a kiállító művész, művészek a helyszínen, helyspecifikusan is készítenek alkotásokat. A jelen kiállításon öt művész és egy művészházaspár szerepel, akiket a két kurátor, Dominique Abensour, a központ igazgatónője és Nazareth Karoyan, az AICA örmény szekciójának elnöke választottak ki.
Az április elsejéig tartó kiállításon a művészek külön termekben szerepelnek műveikkel, így az eltérő művek közötti párbeszéd csupán a látogató emlékezete alapján jöhet létre. A kiállításon különböző technikák és nyelvezetek követik egymást, amik között a kurátorok szerint az összekötő kapocs az, hogy a művészek mindannyian egyéni stratégiákat dolgoztak ki a rendkívül sajátos jelenlegi örmény helyzetben és az ebben élő egyén bemutatására, megértésére és megismerésére.
A kiállításon egyetlen kivétellel minden művésztől láthatunk videókat, melyek vagy dokumentum jellegűek vagy pedig tisztán konceptuálisak, legtöbbjük nagyon figyelemreméltó de technikai szempontok szerint teljesen amatőr. Festmények, fotók és persze beszédes tárgyak alkotta installációk követik egymást még a termekben.
A kiállításnak valójában egy teljesen eltérő és szégyenletesen elrejtett része is van, a központ könyvesboltjában, kávézójában. A helység egyik falára egy élő weboldal van kivetítve, amely elé miniatűr székekre, egy kis asztalkához kuporodhat le az ember és megpróbálhatja megérteni, befogadni az amúgy rendkívüli fontossággal bíró munkát, Karen Andreassian alkotását. A http://www.voghchaberd.am című weboldal egy Jerevántól 12 kilométerre elhelyezkedő, Voghcsaberd elnevezésű, régen kedvelt luxusüdülőként ismert, az utóbbi években azonban, a hatalmas rombolást végző, 1988-as földrengés és az ezáltal megindult földcsúszások óta folyamatosan szegényedik és néptelenedik el. Karen ezt a szomorú folyamatot, ennek szereplőit és az egyébként oly termékeny és szeszélyes természet változását dokumentálja és elemzi. Ahogy a lakók hagyják el az otthonaikat, Karen úgy ülteti át a települést az internet hálójába. A tájat, az embereket fotókon láthatjuk és a különböző részletekre kattintva képzettársítások és egyéb dokumentumok jelennek meg. Az egész munka, mely immáron tíz éve folyik, Örményország helyzetének metaforája, a diaszpóra és a belső pusztulás jegyeinek töményen látható példája.
A valódi kiállítótermekbe lépve Grigor Katcsatrian alkotásai fogadják a nézőt, aki saját személyének kultuszát és a köztéri akcióiból származó humoros és egyben szatirikus filmjeit, másrészt installációit mutatja be. Videói görbe tükröt mutatnak az örmény mindennapokról, majd azok akcionista kifigurzásáról, installációiban pedig hétköznapi tárgyakat használ és alakít át banális együttesekké. A terem legkevésébé hivalkodó műve két szürke felület, mely valójában két egymás felé fordított tükör, az önmagunkba való elmerülés és önigazolás csodás és egyszerű metaforája.
Arman Grigorantól színes, vidám, pop artos falfestményeket és a világ legegyszerűbb dolgait megkérdőjelező videókat láthat a látogató. Festményei valójában környezetéből kiemelt, a rendszerből kiugró figurákkal telített, utcai jeleneteket ábrázolnak, grafikus és színfoltos technikával közvetlen a falra festve; a rock és punk generáció pillanatait. Videóiban közvetlen környezetét filmezi és egyszerű mondataival, melyek a sztereotípiák és klisék ellen játszanak, izgalmasan teszi fel a kérdést a berögződött szokásokról és közhelyekről.
Mher Azatian rendkívül érzékeny munkái a hétköznapokról szólnak. A művész a pusztuló és rekonstruálódó környezetének apró, finom részleteit fényképezi le. A bádogtákolmányokból összeállított backgammon asztalkákat, háztartási gépekből megszerkesztett pihenőalkalmatossàgokat és egyéb, embereket nélkülöző, ámde rájuk utaló kompozicókat választja ki a valóságból. A kiállított képeket rövid szövegek kísérik a falon: Azatian által az utcán hallott, megrökönyödtető, elgondolkodtató (be)szólások. A művész a köznapi, körülölelő és egy kis odafigyeléssel sokat eláruló világ kis szeleteit tárja elénk, műveiből sugárzik embersége.
Az egyetlen vidéken élő művész, Hamlet Hovsepian festményeit leginkább absztrakt expresszionistának lehet nevezni, A művész a kiállítóterme közepére örményországi földből és ekéből készült installációt készített. A kör alakban leterített termőföldet az ekével körzőszerűen egyengette el, ezzel is utalva az örmény helyzetre, a határaikon túl élő nép sorsára.
Ez a gondolatsor szépen vezet át Anna Barseghian és Stefan Kristensen munkájához, a tv-képernyős teremhez. A művészpáros Armenographie című művükkel a hatalmas örmény diaszpórát igyekszik feltérképezni – mely majdnem kétszer annyi embert számlál, mint a mai határokon belül élők – és melynek ők is tagjai. Riportfilmjeiket a világ teljesen különböző pontjain élő, híres, vagy értelmiségi örményekkel vették fel, akiket tapasztalataikról, Örményországhoz való viszonyukról kérdeztek. Az igen érdekes és nehéz témájú interjúkat fejhallgatókon hallhatjuk, míg a képernyőn a francia forditásukat és a kérdezett alanyokat. A terem egyik oldalán egy falrésen egy más típusú dokumentumfilmbe pillanthatunk be. Idős örmény asszony földet gyűjt a ma Törökországhoz tartózó egykori Ani, volt örmény főváros mellett, hogy elvihesse szülei sírjára.
Talán az örmények földdel való kapcsolatának vonalára sokkal szebben lehetett volna felfűzni a kiállítás tematikáját, és így több figyelmet szentelni a mélyebb alkotásokra. A D’Arménie című tárlat ugyan nem a legfrekventáltabb városban található, de mindenképp tanulságos megtekinteni.
Stenczer Sára: D’Armenie
Az idei Armenie Mon Amie kulturális évad rengeteg kiállítással és programmal kecsegtető fesztivál Franciaországban. Ennek nyitó tárlata a bretagne-i Le Quartier nevű kortárs...