Stockholm nyári képzőművészeti eseményei közül kettőt érdemes kiemelni.
• Az egyik a CowParade (Tehénparádé), ami New York és Chicago után, Londont, Dublint, Zürichet követően most a svéd fővárosba is elérkezett. A város különböző pontjain – bevásárlócsarnokokban, utcákon, tereken, buszmegállok várófülkéinek tetején – életnagyságú, az alkotók fantáziája szerint gazdagon dekorált tehenekkel találkozunk.
• A másik figyelemreméltó esemény Yoko Ono augusztus 8-ik tartó kiállítása, a Remember Love a Kulturhuset-ben.
• Szeptember elejéig, egyidőben Hamburg, Prága és Stockholm ad otthont az eseménynek. A pop arttól a folkloron át a conceptuális művészetig, a különféle irányzatok jellegzetességeinek legszélesebb skáláját magukon hordozó tehenek közül az egyik rénszarvas agancsot visel, hátán svéd népi motívumokkal ( Backa Carin Ivarsdetter: Swedish elk), egy másik, alkotójának önarcképét parodizálva, parókát és napszemüveget (Magnus Uggla: Magnus Uggla) míg egy harmadik korunk emberének testdíszeit: tetoválást és piercinget (Eva Xeyer: Lady Kinko). A mintegy hetven alkotás szerzői Svédországban dolgozó, de különböző nemzetiségű képzőművészek, formatervezők, de van köztük gimnazista is. A kiállítási darabokat szeptember 27-én a Children’s Right (BRIS) humanitárius szervezet javára, a Stockholms Auktionsverk-ben bocsátják árverésre.
• A másik figyelemreméltó esemény Yoko Ono augusztus 8-áig tartó kiállítása, a Remember Love a Kulturhuset-ben. A közönség kezdettől fogva aktív részesévé válik a kiállításnak, mivel Yoko Ono minden látogatót választás elé állít, és hat különböző bejáratot kínál fel számára. Ha egy lépcsőn indulunk felfelé, csúszdán kell utunkat folytatnunk, ha egy egyenes folyósón, akkor a fokozatosan szűkülő út végén alig tudjuk átpréselni magunkat, ha viszont egy résen kúszunk be hasonfekve, akkor az egyre magasodó mennyezetnek köszönhetően, fokozatosan kiegyenesedhetünk, és egyenes gerinccel érkezünk a kiállítási térbe. Akármerre is indulunk el (talán nem is érdemes megjegyezni, hogy éppúgy, mint az életben), előbb vagy utóbb nehézségeket kell legyőznünk (és Yoko Ono a zsákutcát sem felejtette ki a lehetőségek közül), de a választás mindig ránk van bízva. A továbbiakban olyan hang-, video-, kép- és tárgyinstallációkkal találkozunk, melyek mindegyike – a béke jegyében – valamilyen módon bevonja a közönséget az alkotásba. A Kart-Rum-ban (2003) «Imagine peace»-szel bélyegezhetjük tele a falakat beborító világtérképet, a Visk-Stycket (2001) katonai rohamsisakjaiból «Breathe», «Yes», «Dream», «Remember», Touch» feliratú kitűzőket vihetünk magunkkal, a Signal event (1998) elemlámpájának piros fényével pedig Morse-jelek formájában kürtölhetjük szét, hogy «I love you». A Telephone piece (1996) készülékébe, a múzeum nyitvatartási ideje alatt, időnként bejelentkezik Yoko Ono, és elbeszélget (feltehetően a békéről) az éppen a telefonkagylóban hallgatózó látogatóval.
A Kulturhuset egyik mosdójában, és a város több bárjának mellékhelyiségében elhelyezett, meztelen női hátsót ábrázoló «Toilet Thoughts»-plakátok arra vannak hivatva, hogy ott született magvas gondolatainkat feljegyezzük rájuk.
Stockholmi nyár
Stockholm nyári képzőművészeti eseményei közül kettőt érdemes kiemelni. • Az egyik a CowParade (Tehénparádé), ami New York és Chicago után, Londont, Dublint, Zürichet követően...