Amberg József (Bp., 1890. dec. 22.–Bp., 1972?) iparművész,
az Iparművészeti Iskola elvégzése után elsősorban tervező művészeti,
alkalmazott grafikusi tevékenységet folytatott: ex librist, képeslapokat,
üvegfestményt tervezett, 1910-től számos plakát- és alkalmazott grafikai
pályázaton és kiállításon szerepelt. A Nemzeti Szalon 1912-es Őszi és Téli
kiállításán tempera tájképeit állította ki. Képzőművészként az első
világháborúban és hadifogságban elsősorban a portrérajzolásban gyakorolta
magát.
Díszpárna-, függöny-, csipke-, terítő-, divánpárna-minta-, keresztszemes
bordűr-, tűfestés-, lakásdísz-terveit, önálló kézimunka-tervekként, kihajtható
mellékletekben közölte a Színházi Élet (1931–38), a Magyar Uriasszonyok Lapja
(1932) és a Színházi Magazin (1939-41). Szerepelt az Ernst Múzeum 1953-as és a
Műcsarnok 1961-es magyar plakátkiállításán. Békeáramlatok,
1919 és az In nomine pátrii, 1918
című temperaképeit a Munkásélet tárlaton (Legújabbkori
Történeti Múzeum, Bp., 1959) mutatták be.
A milliméternyi pontosságú rajzolást megkövetelő
kézimunka-mellékleteket nagy számban előállító Amberg József precizitásra, a
részletek pontos és hűséges visszaadására való törekvése érhető tetten a Pest arca 1956 nov.–dec. című
képsorozata mindegyik darabján. Amberg a sérült, a szétlőtt várost, annak is a
pesti részén támadt legjelentősebb épület-sebeket igyekezett a rajzoló krónikás
a szinte leltárszerű pontosságra törekvő alapállásában megörökíteni. Először a
helyszínen bizonyosan a kisméretű ceruza-vázlatok készülhettek, majd azokról
otthon, a műteremben frissiben nagyobb, kidolgozottabb ceruzarajzok, illetve
akvarellek. Pestnek az 1956-os forradalomban keletkezett sérüléseit, a szétlőtt
házakat, a leomló homlokzatokat, a lövegek ütötte lukakat a házfalakban, a
kilőtt lakásokat, a leomlott törmelék-halmokat, komor, szembefordított csövű orosz
tankokat és jobbára háttal felénk forduló fővárosiakat rögzít. A címek mindig
pontosak, megnevezően tárgyszerűek: Kilián laktanya, Örökimádás templom,
Divatcsarnok, Lenin körút 19., A Rádió
épülete a Bródy Sándor utcában, Teréz krt. 4., New York palota, I. sz.
Nőgyógyászati Klinika Baross utcai frontja, Szt. Rókus kápolna, A kiégett Törvényszéki Orvostani Intézet stb.
A képek többségén a helyszín pontos rögzítése mellett az év,
hónap és nap megjelölése is szerepelt. Vagyis a Budapest második világháborús
ostromát valószínűleg átélő Amberg úgy vélhette, hogy 1956-os képei valamikor
még történeti forrásként is számításba jöhetnek. Erős kifejező erejük
biztosítja azt, hogy mindennemű kommentár nélkül fölfogjuk és elhiggyük, amit a
képek közvetítetnek: a levert forradalom dermesztő kilátástalanságát, az önkénynek
lakásokba, a családok legbensőbb életébe hatoló agresszivitását, a leplezetlen
erőszakot ill. annak látványos városképi, külsérelmi nyomait. Pest jellemző
részleteit a kijárási tilalom idején mutatja be, akkor, amikor „a város
haldoklott, alig járt a szíve” (Szántó Piroska).
Az 1956-os forradalom képi megrögzítései sorában, a ma már
több mint ezer darabot számláló 1956
Képtára (1956–1989/90) virtuális kollekciójában, annak képzeletbeli
múzeumában is kimagasló értékű Amberg József 1956
november-decemberében keletkezett rajz-szociográfiája, a levert forradalmat
városképekkel megidéző lelet-együttese.
