Böröczfy Virág kurátor sokmindenre kiterjedő figyelmének és munkájának köszönhetően a kiállításnak – a lehetőségekhez mérten – sikerült átfogó képet nyújtania ennek a nagytehetségű, de rejtőzködő művésznek a munkásságáról. Egyszerre groteszk és elgondolkodtató panoptikuma, balsafából faragott, textilt és színes krepp papírt is felhasználó, festett szobrai mellett ugyanis helyet kaptak a Bernáth Aurél-iskolából kikerült, Sylvester Katalin még Budapesten készített, de már akkor szuverén művészként alkotott festményei, párizsi textiltervei, rajzai és kollázsai is.
A művészpároknál oly gyakran előforduló jelenség, Csernus Tibor feleségeként Sylvester Katalint sem kerülte el – háttérbe szorítva saját művészetét, minden igyekezetével Csernus zavartalan festői munkáját és érvényesülését segítette. “Rejtőzködésének”, saját műtermébe zárkózásának azonban egyéb oka is volt. Mások által elkészültnek ítélt szobrait gyakran darabokra szedte, átdolgozta, újraformálta, aminek elégedetlensége, bizonytalansága mellett valószínűleg az is oka volt, hogy az alkotói folyamat sokkal jobban izgatta őt, mint maga a létrehozott mű. Munkásságáról múlt időben szólunk, hiszen néhány év óta nem dolgozik, műterme is hamarosan kiürül, csak Ruszty László és Pálmai Zoltán 2010-ben készített fotói fogják emlékét megőrizni (és a jövő kutatóit segíteni). Ezt szolgálja a kiállítást kísérő többnyelvű könyv, a Sylvester Katalin műterme is, gazdag képanyagával, életrajzi adataival és nemutolsó sorban Böröczfy Virág tanulmányával.
Bár Budapesten 2002-ben a Műcsarnokban már találkozhattunk Sylvester Katalin meglepő és kategorizálhatatlan műveivel, a magyar közönség még mindig éppoly kevéssé ismeri őt, mint a francia. Éppen ezért örvendetes hír, hogy a Párizsban bemutatott kiállításnak hamarosan a budapesti Francia Intézet is helyet ad.
október 26-ig, Párizsi Magyar Intézet, 92, rue Bonaparte 75006 Paris
