● Frissítés, 2021. február 2.
A Foundation for Art and Culture-től ma kapott tájékoztatás szerint megváltozik a kiállítások sorrendje. Az első tárlatra Berlinben, az egykori tempelhofi repülőtéren kerül sor 2021. május 4. – július 31. között és utána következnek majd a moszkvai és párizsi bemutatók, amiknek időpontját később hozzák nyilvánosságra.
A múzeumokból érkező hírek az utóbbi hónapokban főként elmaradó, illetve elhalasztott kiállításokról szóltak és arról, hogy most nincs itt az ideje a nagy nemzetközi tárlatoknak; az intézmények elsősorban saját állandó gyűjteményükre építve igyekeznek vonzó időszaki kiállításokat szervezni. Többnyire valóban ez történik és az természetesen üdvözlendő, hogy az állandó kollekciók a korábbinál jobban a figyelem fókuszába kerülnek. Most azonban itt van egy, a szabályt kivételként erősítő kiállítás, amin három, egymást követő helyszínen 35 európai ország nem kevesebb, mint 90 művésze mutatkozik be.
A Diversity United című projekt kimunkálói a moszkvai Tretyakov Képtár és a bonni Alapítvány a Művészetért és Kultúráért voltak. A Tretyakov Képtárat aligha kell bemutatni, a bonni alapítvány viszont idehaza kevésbé ismert, ezért érdemes néhány szót szólni róluk. Egy három évtizede létrejött magánalapítványról van szó, ami Németországban és külföldön is nagyszabású kiállításokat szervez, az ezredforduló óta Duisburgban egy saját múzeumot működtet, közterületi szobor-projekteket támogat és különösen szívügye a gazdasági és a kulturális élet intézményei, szereplői közötti együttműködés ösztönzése, a PPP (Public-Private- Partnership) projektek előmozdítása. A Diversity United projekthez megnyerték a német-orosz kapcsolatok erősítésén munkálkodó Petersburger Dialog és a német külügyminisztérium támogatását is. Egyébként a tárlat is az alapítvány által ösztönzött PPP keretében valósul meg; olyan jelentős cégeket sikerült az ügynek megnyerni, mint a Daimler, a New Yorker és a Meridian Capital.
A tárlat az európai kultúra súlyának, erejének, az európai egység, az interkulturális párbeszéd fontosságának demonstrálását tűzte ki célul; a középpontba azt az időszakot állítva, amikor a közép- és kelet-európai országokban a rendszerváltás zajlott. S bár a kezdeményezés két ország intézményeihez fűződik, a megvalósításba bevontak köre már lényegesen bővebb: a két alapító intézmény első számú vezetői által elnökölt kurátori csapatnak számos neves, más nemzetiségű és más országban dolgozó tagja is van, akik közül azért emeljük ki a korábban a Tate első fotóművészeti kurátoraként működött, 2018 óta pedig a Fotográfia Európai Házát Párizsban igazgató brit Simon Bakert, mert róla a kiállításon való magyar szereplés kapcsán még szó lesz. A tárlat az érdeklődők számára három különböző országban is hozzáférhető lesz: előbb, november 15. és 2021. február 21. között Moszkvában, a modern és kortárs orosz művészetnek otthont adó Új Tretyakov Képtárban, majd ezt követően, valamikor a jövő év során Berlinben, az egykori Tempelhofi Repülőtér épületében kialakított rendezvénycsarnokban, végül, ugyancsak jövőre, Párizsban, jelenleg kiválasztás alatt álló helyszínen.
A tárlaton a vasfüggöny lehullása utáni évtizedekben született, tematikus egységekbe csoportosított munkák szerepelnek. A művek a szabadság, a demokrácia – és annak kiüresítése –, az emberi méltóság kérdéseit járják körül a legszélesebb műfaji skálán mozogva, olyan, napjainkban „forró” témák kontextusában, mint, többek között, az egyéni és a politikai identitás, a migráció, a gender-kérdés, az egyenlőség, vagy a társadalmi konfliktusok.A rendezvény honlapjának bevezetője generációs és regionális sokszínűséget és a nőművészek markáns részvételét ígéri, s a meghívott alkotók névsorából ítélve az utóbbi két ígéretet be is tartják, még ha régiónk képviselete viszonylag szerény is a művészeti színtér nyugati nagyhatalmai mellett. A generációs sokszínűséget tekintve már lehet némi hiányérzetünk; a kurátorok zömmel a befutott mesterek műveiből válogattak, ami a látogatottságnak nyilván jót tesz majd – a németek például Baselitztől Richterig, Kiefertől Tillmansig szinte összes sztárművészüket csatasorba állítják, és láthatók lesznek többek között Christian Boltanski, Gilbert & George, Luc Tuymans és Olafur Eliasson művei is –, de a friss, fiatal hangoknak, legalábbis amennyire ez a névsorból megítélhető, kevesebb tér jut.
Ami viszont jó hír, hogy a kurátorok nemcsak „hozott anyagból” dolgoznak – amit köz- és magángyűjtemények mellett jelentős részben a művészek műtermeiből válogattak ki – hanem kifejezetten az ő felkérésükre született vadonatúj munkákat is kiállítanak. Ezek alkotói között viszont már több a fiatal és középgenerációs művész; közéjük tartozik például a 36 éves észt Katja Novitskova, akinek plasztikai munkája a biodiverzitás kérdéseivel foglalkozik, a 38 éves német Tristan Schulze, aki a valóság és a virtuális valóság kapcsolatát vizsgálja, vagy a suriname-i gyökerű holland Patricia Kaersenhaut, akinek Mea Culpa című vadonatúj installációja Európának a gyarmati múltjával való szembenézését igyekszik előmozdítani. A közép-, kelet- és délkelet-európai térségből – a teljesség igénye nélkül – Ausztriát Peter Kogler és Erwin Wurm, Lengyelországot Agnieszka Polska, Csehországot Éva Kotátková, Szlovákiát Roman Ondak, Romániát Adrian Ghenie és Dan Perjovschi, Bulgáriát Nedko Solakov, Koszovót Petrit Halilaj, Albániát Anri Sala képviseli. A kortárs magyar képzőművészet Maurer Dóra Inter-images című, 1989-90-ben készült, három etűdből álló tízperces rövidfilmjével lesz jelen a kiállításon. A filmes szekció kurátora a már említett Simon Baker, aki – bár közvetlenül nem vett részt Maurer Tate-beli – egyébként a kényszerszünet miatt 2021. január 24-ig meghosszabbított – kiállításának előkészítésében, már ottani tevékenysége során megismerkedett a magyar művész munkásságával és most vele együtt választotta ki ezt a filmjét a kiállításra.
Ha módunk lesz valamelyik állomásán megtekinteni, a későbbiekben még visszatérünk a kiállítássorozatra.
Diversity United. A joint exhibition by Tretyakov Gallery, Moscow, and Foundation for Art and Culture, Bonn.
15 November 2020 – February 2021 www.stiftungkunst.de
● Frissítés, október 24.
Sajnos, a COVID-19 végül ezt a projektet is utolérte; a Diversity United szájtján megjelent friss információ szerint a moszkvai kiállítás november 15 helyett csak 2021-ben fog megnyílni, a pontos időpont még nem ismeretes.
Nyitókép: Anri Sala, Title Suspended (Sky Blue), 2008. Courtesy: the artist and Hauser & Wirth, Photo: Ellen Page Wilson / Sleek Magazine
