Hagyják meg az Ernst Múzeumot független intézménynek – kérte levelében az igazgató, Keserü Katalin a kulturális minisztert. Miután választ – akárcsak korábban – most sem kapott, Keserü távozott. Ma a minisztériumba várják Petrányi Zsoltot, a Műcsarnok igazgatóját: állítólag újra hozzájuk „csapnák” az Ernstet. Ha Ernst Lajos műgyűjtő a jövőbe látott volna, talán lemond a gyűjtemény-, mi több, múzeumalapítási hóbortjáról.
De nem látott, így megtette 1912-ben. Épített hozzá bérpalotát – olyan művészek közreműködésével, mint Rippl-Rónai József -, kortárs gyűjteményét pedig a lakások kiadásából befolyó pénzből és későbbi árveréseiből gyarapította. Ernst Lajos 1937-es öngyilkossága után aztán elárverezték a köz javára megvásárolt műtárgyait. A múzeum vezetését pedig az aktuális miniszterelnök rokona, gróf Almásy-Teleki Éva grafikusművésznő vette át.
Az ötvenes évektől a Műcsarnok fennhatósága alá rendelt múzeumot a nagy intézményi monopóliumok megszüntetésének idején, 2000-ben újra leválasztották anyaintézményéről, és a Dorottya Galériával együtt közhasznú társaságként üzemeltették tovább. A művészettörténész Keserü Katalin vezette intézmény céljául a XX. század modern művészetének bemutatását tűzték ki.
Keserüék, miután átalakítottak – azaz helyreállították az eredeti építészeti értékeket – az ELTE művészettörténész hallgatóinak közreműködésével, komoly kutatói háttérrel kiállítások rendezésébe fogtak. Jelenlegi, fotótörténeti tárlatuk a 163. a sorban.
Az igazgatónő ezalatt rendületlenül próbált a minisztériumi támogatást kiegészítő pénzhez jutni – hogy könnyítsen fenntartói és saját helyzetén. Miután a közhasznú társasághoz vagyont nem rendeltek, ezért megoldást keresett. Így jutott eszébe: legyen múzeumbolt a ház utcafrontján található, üresen álló üzlethelyiségből. A várhatóan nyereséges vállalkozáshoz részletes üzleti tervet is készített, de a tulajdonos-fenntartók nem reagáltak a felvetésre.
Az igazgatónő ezért mással próbálkozott: kérte, ítéljék nekik az eredetileg Ernst Lajos építette házban lévő önkormányzati lakások lakbérét. Kiderült, az ingatlanok egy részét már eladta a kerületi önkormányzat, a fennmaradó vagyonnal kapcsolatban pedig újfent nem érkezett válasz.
A bizonytalan pályázati és szponzori pénzek mellett az állami támogatás egyre apadt. Keserü kénytelen volt öt munkatársát elbocsátani, de még mindig döcögött a szekér – mert az éves költségvetés negyven százalékát sikerült maguknak előteremteni.
Az intézményvezető egy 2006-os, a múzeumok összevonásáról szóló rendelet olvastán megnyugodott, mivel abban az Ernstet nem említették, és így megőrizheti önnállóságát. Ezzel egy időben rossz hírek is terjedtek. A múzeumi törvény szerint a múzeumok és gyűjteményeik továbbá nem élveznek védelmet, és vagyonuk az államkincstár tulajdonába került. A törvényben az sem szerepelt sehol, hogy a kiállítóhelyek és az épületek nem eladhatóak.
– Ezzel megszűnt a törvényi védelem – mondja Keserü, és hozzáteszi: teljes a káosz, minden eladhatóvá vált. Így történhetnek meg olyan dolgok, hogy a pécsi Zsolnay Múzeum mintadarabjaiból lehet válogatni egy budapesti galériában. Ami az Ernst Múzeumot illeti, Keserü szerint azt is bármikor eladhatják.
December végén – utolsó, válasz nélkül hagyott levele után – nem fogadta el szerződése meghosszabbítását az igazgatónő. Levelében emlékeztette Hiller Istvánt korábbi felvetéseire, hogy adják esetleg fővárosi tulajdonba az épületet, és alakítsanak ki benne kulturális központot a szomszédos Tivoli Színházzal együtt. Másik ötlete az volt, rendeljék az intézményt az ELTE-hez mint amúgy is azzal együttműködő kutatóhelyet. Válasz nem érkezett, de azt lehetett tudni, hogy a fenti javaslatok megvalósulásával a fővárosnak vagy az egyetemnek kellett volna állnia a fenntartási költségeket. Erre ott sincs keret.
Válasz helyett a minisztérium illetékese közölte: az Ernstet visszaadják júliustól a Műcsarnoknak. A kulturális élet szinte minden szereplőjét érintő megszorításra hivatkozva arra kérte a még hivatalban lévő igazgatónőt, a következő fél évre még vállalja el a múzeum vezetését, ami feltehetően egyet jelentett volna az intézmény teljes körű leépítésével. Erre Keserü nem vállalkozott.
– A modernizmus bemutatásával hézagpótló munkát végeztünk – állítja most, amikor már kizárólag az ELTE Művészettörténeti Intézetének docensi posztját tölti be. – Az intézmény autonómiájának megszüntetésével nemcsak a 2009-ig tervezett kiállítások kerülnek veszélybe, hanem a múzeum profilja is átalakulhat. Az ügyvezetést most, átmenetileg, az intézmény könyvelője vette át. Bár írásos nyoma nincs az összeolvasztásnak, a hírek szerint a múzeum kht. vezetését a Műcsarnok igazgatója, Petrányi Zsolt veszi át júliustól.
Ő ez ügyben nem szívesen nyilatkozik. Érthető, hiszen egyelőre csak egy meghívója van a minisztériumhoz ma délelőttre. Azt azért tudja, hogy az Ernst Múzeumról lesz szó. Kitartó faggatózás után annyit még elárul: örülne egy újabb intézménynek, ahol teret adhatna a kortárs művészetnek.
http://www.nol.hu/cikk/431043/
Szablyár Eszter: Múzeum elvitelre
Hagyják meg az Ernst Múzeumot független intézménynek - kérte levelében az igazgató, Keserü Katalin a kulturális minisztert. Miután választ - akárcsak korábban - most sem kapott,...