Szabó Ágnes: Arany oroszlántól a kínai pingvinig (2.rész)

A magyar pavilon „csodaországát” kínai „kütyük” mozgatják. Az érdeklődés és a kritika figyelme is valószínűleg annak a leleményességnek köszönhető, ahogyan a józsefvárosi kínai piac apró, még Kínában is fölösleges bolondságait a rendezők interaktív térré varázsolták. A mágia hátterében sokirányú kutatás és komoly elektronikai ötlet-börze húzódik. A csapat munkáját Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója, a magyar pavilon kormánybiztosa koordinálta. A kutatócsoport mintegy 17 főből állt és ugyanennyien voltak azok is, akik konzulensként vettek részt a munkában.
Globális problémát felvetve, Kína világméretű, gazdasági és szociológiai szempontból sem elhanyagolható jelentőségének növekedését és annak helyi vonatkozásait vizsgálva, a pavilon bemutatója alapvetően az érzékszervekre kíván hatni – nem kis dózis elektromágneses sugárzással megspékelve.
Szőlőként függő pingvinek érzékelik a nézelődők közelségét, hiszen a hasukban rejtőző rádió adó-vevő segítségével egységes elektromágneses teret alkotnak. A „rejtett hálózatok architektúrájának” szimbólumává is váló pingvinek azonban a meglehetősen nyilvánvaló problémának csak az egyik, leegyszerűsített megközelítését adják.
Az olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre álló, „low-tech” termékek önmagukban is jelzésértékűek, sőt kommunikálnak, és „csináld magad” eljárással kerültek feldolgozásra. Ez utóbbi volna a mütyűrökben rejlő lehetőség, a kiállítók szerint. A bemutató létrehozóinak célkitűzése ugyanis az volt, hogy alternatívákat vázoljanak fel az ezen termékek nyomása alatt átalakuló épített környezet alakításához, és új építészeti lehetőségeket tárjanak fel.
A magyar pavilonról írottakban mégsem esik szó építészeti találmányokról, felfedezésekről, újításokról, sokkal inkább az installálás, a gondolat és az ötletesség – és nyilván az élmény az, amit a kritika értékel.
A Re:orient Chinatown idéző szelleme Velencében hatásos, gőzölgő wokkal,  befalazott, villogó szemű macskákkal, és medúzahálóval együtt. Hogy esetleg a wokból csak az illat, a kiállítás egészéből az építészeti invenció hiányzik, valószínűleg nem a magyar pavilon hibája.