Misztikus hangulatú alagsor, öt projektor, közel hetven videóművészeti alkotás a világ minden tájáról. Két hete zajlott le a Crosstalk Fesztivál a Gozsdu udvarban.
A 2011-es fesztiválon öt szekcióra osztva mutatkozott be az experimentális mozgóképes mezőny. A repertoár – kiegészülve a szakmai programokkal – bőséges audiovizuális élménnyel szolgált a fesztivál négy napja alatt. Az itt olvasható rövid összefoglaló nem adhat átfogó képet a fesztivál filmes felhozataláról, mindössze arra vállalkozik, hogy szekciónkét egy-egy művet elemezve betekintést nyújtson az idén negyedik születésnapját ünneplő szemle változatos műsorába.
Pop models
A római születésű Andrea Leoni erős eszmei tartalommal megspékelt, speciális grafikai programokkal kivitelezett animációiról híres. A fesztiválra nevezett Maya sem lóg ki eddigi munkáinak sorából: célkitűzése az volt, hogy a vizualitásban rejlő eszközök kiaknázásával felszámolja a dualista szemléletmódban gyökerező filozófiai kettősséget. Egy olyan osztatlan egységet kívánt ábrázolni, amit legpontosabban az ősi indiai szövegek foglaltak össze. A szájhagyomány útján továbbörökített tanítás a hat ortodox iskola közé besoroló véndáta egyik ágának, az advaitának két legfontosabb képviselőjét, Sankarát és Guadapát idézi. Az általuk képviselt eszmeiség lényege szerint a személyes lélek és az egyetemes lélek nem különbözik egymástól, nincsenek egymással szembenálló, hasadt részek, az osztatlan egészre való törekvés hatja át a világunkat.
Leoni hat egységben foglalta össze a dualizmus-ellenes gondolatait, mindegyikben a változás fázisait jelenítve meg. Egymásba olvadó, konkáv alakzatai, kígyó módra tekergő, futurisztikus hálói és a végtelekig letisztult absztrakciói mind a feltartóztathatatlan folyamatosságot hivatottak szemléltetni. (Ez a szándék már Leoni korábbi munkáiban is fontos szerepet kapott: Y című filmje az emberi evolúciót mutatta be, különös súlyt fektetve a természet kozmikus jellegének hangsúlyozására.)
<br /><br />
Abstract politics
A belga Robin Pourbaix kétség kívül feldobta a helyenként apátiába süllyedő politikai szekciót. A tabudöntögető stílusáról ismert művész installációi, festményei, fotói és videói mind ironikus csipkelődéssel közelítik meg az egyén társadalmi meghatározottságát, felhívva a figyelmet azok alantasságára. Alkotói módszere egyszerű: műveinek tárgyát kiemeli a hagyományos kontextusból, és egy teljesen új univerzumba helyezi őket, felülbírálva ezzel a civilizált polgárság rögzült szociális kódjait. Csúfolódó és humoros attitűdje a minket körülvevő valóság újraolvasására készteti a nézőt.
Ebben a szellemben készült Here and there (Itt és ott) című négy részes geg-sorozata is. A filmek hatásmechanizmusa hétköznapi események kifordításán alapul: Pourbaix világában teljesen megszokott, hogy a koldus a repülőn is kéreget, hogy a Brüsszel–London buszjáraton mindenki anyaszült meztelen, de a sofőr nélküli traktor és a ruhátlan egyén hősies küzdelme sem meglepő esemény. Képi eszköztára a minimumra redukált, ahogy választott témái, úgy az alkalmazott filmnyelv is naiv egyszerűségről tanúskodik, akadálymentessé téve a nézői azonosulást.
<br />
Moving identities
Simone Stoll elsősorban a szerelem fizikai és mentális hatásait vizsgálja: az emberben kialakuló instabilitást, sebezhetőséget, az egyén lelkének a másikban való feloldódását próbálja képekbe önteni. Ennek egyik példája az Unlearn (Felejtés) címet viselő alkotása, amiben egy kézmosás folyamatát követhetjük nyomon rögzített kameraállásból. A film kezdetben már-már erotikus jellegről tanúskodik, finom női kezek masszíroznak egy testszínű szappant, miközben egy bársonyos női hang az önmagukról alkotott kép felszámolásáról kántál suttogva.
A film aztán egyre inkább agresszív karaktert ölt, a két kéz rövidebb évődés után szinte egymást fojtja vízbe, illusztrálva ezzel az individuum feladásának önmarcangoló küzdelmét és a szakítást követő megújulást, ami egyfajta nyugalmi állapotként hat. A film narratív szintjét a tanulás és a felejtés harmonikus váltakozásának eszmeisége uralja, avagy az egyén áttetszővé válásának és újjászületésének körforgása.
For students
Illés István kísérleti munkája – ami az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztivál legjobb filmjének járó díját is besöpörte – a Crosstalk diák mezőnyét is uralta. A track 32 egy experimentális táncfilm, a férfi-női kapcsolatok szimbolikus illusztrációja. Két fiatal egy több sávos út két széléről pontosan koreografált lépésekkel közelít egymáshoz. A technika a kontakt tánc improvizatív mozgáspárbeszédére hajaz.
A légies emelésekre és könnyed áramlásokra hagyatkozó gesztusnyelv az úton keresztben száguldó járművek fenyegetésével válik drámaivá, de a túlzott színpadiasságot a vegyes képi világ (váltott nézőpontok, ipari kamerás felvételeket idéző vizuális megoldások) hivatott oldani. Ötletes választás a heroikus küzdelmet lezáró tragikus végkifejlet, ami egy kiszámítható, mégis szellemesnek ható gesztussal tesz pontot a nemek közti dialógus végére.
Demo docus
Najmányi László Halász Péterről készített VideoBiója már-már földöntúli hatást kelt, mintha maga a művész üzenne a síron túlról. A súlyos mottókkal, karakteres képekkel telitűzdelt alkotás kimerítő élmény a retinának és a léleknek is. A 2006-ban, New Yorkban elhunyt művész arca – ami a film játékidejének tekintélyes részét uralja – már-már homályba burkolja a szekció további öt alkotásának emlékét, dicsérve a film erős szuggesztív erejét.
Négy nap, öt filmes blokk, kemény padok, kísérteties hangulat, szüntelen duruzsolás. Az idei Crosstalk egy hónapra elegendő mozgóképes táplálékkal látta el az érdeklődőket. Szemünket hunyorgatva tapogattuk a lépcső korlátját, hogy a nyomasztó homályból végül kiléphessünk a világosságra. Vagy épp fordítva? A filmes világ(osság)ból fel a nyomasztó homályba?