Az Art Paris Art Fair–en tizennyolc ország száznegyven galériáját látogathatta végig a kitartó érdeklő. Itt egészen más volt a közönség, más az atmoszféra. Az Art Paris nemcsak a kortárs művészet nemzetközi seregszemléje és vására, de akárcsak a FIAC, társadalmi esemény is, ahol illik megjelenni, nem is beszélve az árakról, amelyek a művek mellett feltüntetett néhány ezertől a diszkréten kezelt többszázezer euróig terjedtek.
Az idei díszvendég Kína volt, amit – mintegy kilencven művésszel – tíz, Pekingből, Hong-Kongból és Sanghajból érkezett galéria képviselt. Általánosságban megállapítható, hogy a mai kortárs kínai művészetben éppúgy megtalálhatók a kínai hagyományokat beemelő alkotások, mint a nyugatihoz nagyon közel álló tendenciák, alkalmazott médiumok, témák és kifejezési formák. Jól példázzák ezt az Ifa Gallery által bemutatott alkotások: míg Junyong Wu figurális rajzokból készített, humoros videójában nehéz lenne felfedezni alkotójának nemzetiségét, addig Guangyu Dai installációjának fekete tussal telerajzolt papírlapja, és ugyancsak fekete tussal töltött edényei vagy Shanqing Jiang kalligráfiából származtatott absztrakt tusrajzai egyértelműen árulkodnak a kínai kultúra jelenlétéről. A más országokból érkezett galériák közül is sok szerepeltetett a standján legalább egy kínai művészt. Daniel Templon például a szocreál festészettel szakító, úgynevezett » cinikus realizmust » képviselő Yue Minjunt és a mai kínai társadalmat élesen bíráló He Ant mutatta be egyebek mellett az amerikai Joël Shapiro geometrikus formákból álló bronzszobrának, a japán Chiharu Shiota fehér szálakkal pókhálószerűen bevont tárgyainak és Gérard Garouste figuratív festményeinek társaságában. Claude Bernard galériája egyéni kiállítást szentelt Gao Wingjan festményeinek, aki amellett, hogy dramaturg és filmrendező is, irodalmi Nobel-díjával vált igazán ismertté.
Manuel Mérida Usuyuki/ Chantier (350 x 700cm) © Espace Meyer Zarka, Párizs
Komoly súllyal volt jelen az absztrakt – a lírai absztrakt épp úgy, mint a geometrikus, A Galerie Alexis Lartigue többek között Hans Hartung, Georges Mathieu, Pierre Soulages, Olivier Debré, és a napokban elhunyt Chu Teh-Chun festményeivel érkezett, a Lahumière galéria standjának egy részét Jean Deswane konstruktív alkotásai foglalták el, míg a zürichi Galerie La Ligne-nél Sonia Delaunay művei mellett Molnár Vera negyvenes évek végén készített sorozata, az « Hommage á Sonia Delaunay » szerepelt, amely eddig még sohasem került közönség elé. Léila Mordochnál az ötvenes években alakult GRAV- csoport egykori tagjai, köztük Yvaral munkái szerepeltek, a kinetikus művészet képviselői közül pedig Pascal Janssens-nél három venezuelai művész, Carlos Cruz-Diez, Rafael Barrios és René Ugarte, az Espace Meyer Zafranál pedig Yaacov Agam, Rafael Soto, Luis Tomasello és Manuel Mérida alkotásaira voltak sokan kiváncsiak.
A különböző standokon sok helyen szerepeltek fotók is, de szép számmal voltak jelen a kizárólag fotókat bemutató galériák is. Az A. Galerie Martin Schoellernek, Anne Leibovitz egykori asszisztensének ikrekről készített fotósorozatából, az Ilan Engel Gallery Stephan Crasneanskcki Ulisszes antik történetét kortárs szemmel feldolgozó fotóiból állított össze egyéni kiállítást, míg a Galerie Rabouan Moussion más művészek munkái mellett a norvég Erwin Olaf színpadiasan megrendezett fotóit állította középpontba.
Moholy-Nagy László :Compozíció A. 1919 © Galerie Thessa Herold, Párizs
A számos installáció közt különösen figyelmet érdemlő volt a Galerie Charlot standján a moszkvai születésű, Amerika után jelenleg Párizsban élő Mikhail Margolis 2010-ben készített interaktív műve, a Memo, amely a közös és személyes emlékezet megindító alkotása. A modern technológiát a művészet szolgálatába állítva, Margolis nemcsak felkavaró, de meglepő élményben is részesíti a nézőt. Az íróasztalra helyezett, sztálini időkben íródott leveleken nemcsak a bélyegek « elevenednek meg », de egy-egy borítékot felnyitva, a képernyőn megjelenik az írás, egy hang pedig felolvassa a levél tartalmát.
Az Art Paris egyetlen magyar résztvevője Makláry Kálmán galériája volt, de Hantai Simon, Fiedler Ferenc, Reigl Judit, Major Kamill és Aatoth Franyo nála látható művein kívül más standokon is felfedeztünk néhány magyar származású művészt. A már említett Yvaral és a három galériában is jelen lévő Molnár Vera mellett ugyancsak több helyen szerepelt Victor Vasarely, míg Thessa Herold-nál Moholy-Nagy László, a Camera Obscuránál Lucien Hervé, a Ditesheim & Maffei Fine Art-nál Bokor Miklós, a Galerie Rabouan Moussionnál pedig Légrády Kata munkáival találkozhattunk.
Mikhail Margolis: Memo, 2010, Installation interactive / Interactive installation ©Galerie Charlot, Párizs