A találgatás az új tulajdonosról abban a pillanatban megkezdődött, amikor november 15-én koppant a kalapács a Christie’s New Yorki árverőtermében, s mint most kiderült, a feltételezések nem is jártak messze a valóságtól. Sokan a Közel-Keleten sejtették a vevőt, s nem tévedtek. Mások abban voltak biztosak, hogy a Louvre Abu Dhabi valami módon benne volt a dologban – ez is beigazolódott. Mi is abból indultunk ki, hogy valószínűleg nem igazi gyűjtő, hanem inkább „hírnév-vásárló” lehet a vevő és ez is bejött. Mint ahogy nem tévedtünk abban sem, hogy a festményt hamarosan a nagyközönség is láthatja.
Az információk az elmúlt napokban gondosan csöpögtetve érkeztek. Előbb a Louvre jelezte, hogy jövő évi nagy Leonardo-kiállításán – ami ha nem lesz túl sok bombariadó Párizsban, jó eséllyel dönt majd meg minden látogatói rekordot –, szívesen bemutatná a festményt. Aligha hihető, hogy ezzel a bejelentéssel a nyulat akarták kiugrasztani a bokorból, azaz kérték a vevőt, hogy jelentkezzen náluk; sokkal valószínűbb, hogy ők akkor már sejtettek valamit. Aztán a Louvre Abu Dhabi jelentette be többnyelvű közleményben az Instagramon, hogy a nevezetes festmény hamarosan náluk lesz látható, de semmilyen további kérdésre nem válaszoltak – arra sem, hogy a képet egy kiállítás erejéig vagy tartós letétbe kapják, netalán ők az új tulajdonosok. Végül tegnap a The New York Times írta meg megbízható forrásokra hivatkozva – s ezt azóta senki nem is cáfolta – hogy az új tulajdonos az országa uralkodójával és koronahercegével jó kapcsolatot ápoló Bader bin Abdullah bin Mohammed bin Farhan al-Saud szaúdi herceg.
A jó kapcsolatokra szükség is van, mert az országban folyó, korrupcióellenes hadjáratként prezentált, de sok megfigyelő szerint valójában hatalmi harcban manapság hercegek is egyik pillanatról a másikra őrizetben találhatják magukat. Az ország legfőbb vezetőihez fűződő szoros szálakon kívül a hercegről annyit lehet még tudni, hogy műgyűjtői aktivitásának korábban semmilyen nyoma nem volt. Olyannyira, hogy a Christie’s számára is teljesen ismeretlen volt, amíg nem regisztráltatta magát az aukcióra, ezért 100 millió dolláros garanciát kértek tőle. Továbbá, hogy vélhetően nem utolsó filléreit kellett összekaparnia a vásárláshoz, hiszen a közelmúltban egy ennél is nagyobb beruházást is eszközölt: potom félmilliárd dollárért vett meg egy jachtot. Vagyona, saját bevallása szerint főként ingatlanüzletekből származik, de övé az ország legnagyobb kiadója is. De bármennyire gazdag is, a hírek szerint azért kitárgyalt a Christie’s-szel egy részletfizetési alkut; eszerint a festményért jövő májusig hat részletben fizet.
És mivel a közvélemény mindig találgatni-valóra vágyik, néhány további kérdés máris megfogalmazódik. Először is, mennyi ideig lesz majd látható a „férfi Mona Lisaként” is emlegetett festmény Abu Dhabiban és tovább megy-e onnan a Louvre-ba, hogy ott az „igazi” Mona Lisával együtt állítsák ki? Elképzelhető esetleg az is, hogy a Leonardo-kiállítást végül megosztják a két Louvre között; az öböl-menti intézmény legdrágább képe már most is egy Leonardo-mű, a párizsi Louvre által kölcsönadott La Belle Ferronière. Másodszor, melyek a herceg további tervei a képpel? Erre a sajtóban eddig két találgatás látott napvilágot: az egyik szerint néhány év és néhány kiállításon történő bemutatás után megválik a műtől; a másik szerint viszont belátható ideig megtartja és jó pénzért való kölcsönzésével igyekszik biztosítani befektetésének megtérülését. Maga a herceg egyelőre nem nyilatkozik, a nagyközönség számára pedig igazából csak az a fontos, hogy láthatja-e majd a képet. Erre a kérdésre pedig már ismert a válasz.
A cikk lejjebb folytatódik.