„Szentpétervár kortárs művészete a mélyponton van” – kongatta meg a vészharangot Dimitrij Ozerkov, az Állami Ermitázs Múzeum kortárs részlegének vezetője. Szeptember közepén három, a városban működő kortárs művészettel foglalkozó kiemelt intézmény – az Ermitázs mellett az Állami Egyetem Szabadművészeti Kara, valamit az orosz és kelet-európai kortárs művészetet Nyugaton bemutató londoni székhelyű Calvert 22 Alapítvány – gondolatébresztő fórumot hirdetett a város korábban pezsgő művészeti életének feltámasztásának lehetőségéről.
Míg Szentpétervár sokáig a kortárs és progresszív orosz képzőművészet bölcsője volt, mára a művészek többsége Moszkvába vagy külföldre vándorol, jóformán teljesen leállt a város műkereskedelme, kevés a kortárs galéria, egyre szűkülnek a képzőművészek lehetőségei.
A három intézmény ezt az állóvizet szeretné most felkavarni, igaz, nem lesz könnyű dolguk. Ozerkov szerint Oroszország jelenlegi jogalkotása – külön kiemelve a nemrég szentesített, az egynemű párokat még az országon kívül is durván diszkrimináló törvényeket – nem teszi vonzóvá az országot a külföldiek, s főként nem a szabadgondolkodású művészek számára, számos hazai művész pedig inkább elzárkózikl a nyilvánosságtól. Mindemellett a kultúra számára kedvezőtlenek az adózás feltételei is.
Ozerkov Berlin példáját látja mintaadónak, szerinte a két város hasonló történelmi traumák után állt talpra és ebben fontos szerepet játszott a kultúra. Bízik benne, hogy Szentpétervár is hasonló, a művészeti élet színességét és szabadságát hirdető, pezsgő kortárs kulturális központtá tud válni a jövőben.
A cikk lejjebb folytatódik.