A Brit Filmintézet (British Film Institute – BFI) éppen a Moholy-Nagy-féle film elkészültének évében, 1933-ben jött létre a filmművészet támogatására és a filmekhez való széles körű hozzáférés feltételeinek megteremtésére. A BFI rendezi többek között a Londoni Filmfesztivált, folyóiratot ad ki és saját mozikat is üzemeltet, legnagyobb értéke talán mégis a Nemzeti Archívum, a világ egyik legnagyobb filmarchívuma, ami több mint 275 ezer művész-, dokumentum- és rövidfilmet, valamint 625 ezer televíziós programot őriz, többségében, de távolról sem kizárólagosan Nagy-Britanniából. Ebből a roppant méretű archívumból került most elő a Tönendes ABC / ABC in Sound, azaz a Hangzó ABC című film, amiről Beke László a Filmvilág 1980/6. számában a következőket írja: „Moholy-Nagy a hangosfilm megjelenésének időszakában azokat az avantgárd technikai kísérleteket tekinti át, melyek ismét csak kreatív módon grafikai (optikai) jel segítségével hoznak létre korábban nem létező hangeffektusokat, vagy éppen hang révén vizuális jelet (optofonetikus szedőgép). Egy ilyen úttörő jellegű filmkísérletet magától a szerzőtől is ismerünk: a Hangzó ábécé címűt”. Orosz Márton pedig a hazai, illetve az emigráns magyar animáció kritikai történetét feldolgozó tudományos kutatás egyik fejezetének összefoglalójában állapítja meg az Artmagazin 2010/10 számában, hogy „ahogyan a színek és a hangok között fennálló szinesztézia, úgy a zörejek vizualitása iránti érdeklődés is sokat köszönhet a film pszicho-fizikai lehetőségeit vizsgáló Moholy-Nagy László cikkeinek és előadásainak. Ezek alkalmával a magyar művész nemcsak kortársai lenyűgöző kísérleteit mutatta be, de saját tapasztalatait is megosztotta a nézőkkel. Hangzó ABC című filmjét ma már csak visszaemlékezésekből ismerjük, de több más …. munkája mellett a Korda Sándor pénzén megvalósult Things To Come című Wells-adaptáció speciális effektusai ma is érdekes tanulságként szolgálnak a tárgyanimáció eszköztárát az új ipari anyagok használatával kibővítő kinetikus megoldásokra”.
De hogyan is került elő a film ennyi év után?
Ahogy az ilyenkor többnyire lenni szokott: véletlenül. 2018-ban a BFI két kurátora, Bryony Dixon és William Fowler az optikai jelek segítségével létrehozott hangokat kutató programba illeszkedő filmeket keresett és így jutott el a főként absztrakt zenei animációival híressé vált német-amerikai Oskar Fischinger egyik 1931-es filmjéhez. Ennek vetítésekor vették észre, hogy a tekercs még egy filmet tartalmaz – ez volt a Hangzó ABC. Kiderült, hogy a két filmet egy 1936-os filmes program kedvéért ragasztották össze; a programot az akkoriban nagy tekintélynek örvendő London Film Society szervezte. Ez a társaság az elsők közé tartozott, ami nem csak közvetlen kereskedelmi céllal szervezett vetítéseket, s munkájában olyan neves személyiségek támogatására is építhetett, mint H. G. Wells vagy Georg Bernard Shaw. A program után a két film így már együtt került dobozba, annak tartalmaként azonban a felirat csak Fischinger művét jelölte meg.
A Hangzó ABC felbukkanása mindenképpen szenzációszámba ment volna, az esemény visszhangját azonban két szerencsés egybeesés még tovább erősíti. Az egyik természetesen a Bauhaus 100. évfordulója, ami most a szokottnál erőteljesebben állítja reflektorfénybe a neves intézmény meghatározó mestereinek, így Moholy-Nagy Lászlónak a munkásságát; a másik, az előzőtől nem független tényező pedig az, hogy a világ egyik legnevesebb galériája, pontosabban galériabirodalma, a Hauser & Wirth londoni kiállítóterében épp néhány hete nyílt meg és egészen szeptember 7-ig látogatható a László Moholy-Nagy című kiállítás, ami pontosan arra, a 20-as évek elejétől a 40-es évekig terjedő alkotói korszakra koncentrál, amikor a Hangzó ABC is készült. A tárlat, melynek kurátora a művész unokája és egyben a Moholy-Nagy Alapítvány igazgatója, Daniel Hug – vele készült interjúnkat lásd itt – meggyőző bizonyítéka annak, hogy Moholy-Nagy munkássága ellenáll mindenfajta kategorizálásnak; a művész folyamatos „mozgásban van” a fotó, a festészet, a szobrászat, a film és a design között.
Daniel Hug természetesen megszólalt a Hangzó ABC felbukkanása kapcsán is. A Moholy-Nagy Alapítvány nevében köszönetet mondott a felfedezésért, hangsúlyozva, hogy ez a film a maga műfajában Moholy-Nagy legradikálisabb munkáinak egyike és újbóli hozzáférhetősége segít tudatosítani azt a fontos szerepet, amit a művész a film- és a hangművészet fejlődésében játszott.
A filmet most természetesen sokan szeretnék látni és erre hamarosan lesz is mód: először a BFI egyik saját mozijában, a BFI Southbank-ben vetítik június 18-án – az említett Fischinger filmmel együtt –, másnaptól pedig bárki megtekintheti majd a BFI You Tube csatornáján.
Nyitókép: Moholy-Nagy: Tönendes ABC, 1933. Screen shot. Forrás: artlyst.com
