Felettébb érdekfeszítő eredményekkel szolgál, amikor ellentétesként értelmezhető művészeti vélemények – valamint műalkotások – konfrontálódnak egymással. Mindezt pedig még érdekesebbé teszi, ha a kontextus is problematizálódik körülöttük.
A Várfok Galéria kiállítása két olyan művész alkotásait helyezi közös térbe, akikkel kapcsolatban egy központi metszéspont említhető – mégpedig, hogy mindketten a politika által a művészetre kényszerített iga elől menekülve, végül Franciaországban teljesítették ki életművüket. Bár nem egyazon generációhoz tartoznak, aatoth franyot és Ervin Patkait baráti kapcsolat fűzte egymáshoz, egészen Patkai tragikus, korai haláláig. Patkai ”56-os emigránsként telepedett le Párizsban, ahol a nélkülözés rövid időszaka után jelentős sikereket aratott – az 1960-as évekre már a francia művészeti intézményrendszer tagjává vált, zsűrikben, állami megrendelések kivitelezésében vett részt. Aatoth úgy húsz évvel később hagyta el szülőhazáját, igazán kalandos úton, Victor Vasarely hathatós segítségével. Patkaival már Párizsban került kapcsolatba, amikor egyik nagyszabású művének kivitelezésénél dolgozott.
A két emigráns alkotó azonban személyes kapcsolatuk ellenére alapjaiban más művészetet hoztak létre. Patkai a szobrászat mellett az építészet, sőt, az urbanisztika terén is kiemelkedő eredményeket ért el – az épített környezet alakítása; egy új világ konstruktív formálása vált céljává. Ezzel szemben az elmúlt évtizedekben igazi kozmopolitává lett aatoth – egy meglehetősen sarkított fogalompárral élve – a festészetében a dekonstruktív irányt képviseli. Képei személyes mitológiájának nyelvére fordítják a festőt körülvevő világ eseményeit, majd masszív, vörös közegben kibontakozó abszurd, sokszor groteszk, avagy brutális – és mégis: emberi – jelenetek formájában reprodukálják azokat. Aatoth univerzumában a klasszikus szkepticizmus és a keleti filozófia ideálképe olyan elegyet alkot, mely a nyugati világ elé egy maró gúnnyal, társadalomkritikával fűszerezett, mégis rezignált görbe tükröt tart.
Patkai művészetét – mely a szó legszorosabb értelmében monumentális, tér-képző szobrászati alkotásokban, valamint egész városrészek tervezésében manifesztálódott élete második felében – jelen tárlaton a ”60-as ”70-es évek fordulóján készített kis méretű katedrálisok képviselik. A bronzból öntött, akár tanulmányként is értelmezhető szobrok kiválóan példázzák az absztrakció akkori irányaival szembeforduló, folyamatosan újabb utak, lehetőségek, vagy akár anyagok után kutató Patkai viszonyát a művészet világához. A katedrális-szobrok gyökereit kétségtelenül a gótikus templomépítészet analízise adta, mely során a művész nem a létező formákból, hanem az azok mögött álló – és a gótikus művészet kritikai feldolgozásában már a kezdetektől problémaként jelentkező – építészeti és filozófiai viszonyrendszerekből indult ki. Megtalálhatók művein az érett középkori építészeti formulák vizsgálatának eredményei, de a természet és az ornamentika kapcsolatának újraértelmezésével a hagyománytól eltérő összképet hozott létre.
Patkai analízisei egy összefüggő műcsoportot alkotnak, így képezhetik aatoth bemutatott sorozatának pendantját. Aatoth kerteket készít, festményei installációvá bővülnek, a vászon mellett az ásó, a szék, sőt, a lámpa is médiummá válik. A kertek egyfajta „hagyományos” ikonográfia allúzióját keltve a káoszt és tökéletlenséget karikírozó képek között a béke szigetei – némi erotikus felhanggal kiegészülve. A meditatív színfoltokat alakok népesítik be – Lilly, és mások –, történeteik a művész beszédes képcímei mellett is, esetlegességük okán alakulnak számunkra különféleképpen. Aatoth fogalmi és képi asszociációkból konstruált képei befejezetlenek – tekintve, hogy megértésük kulcsa éppen abban áll, mit is jelentenek szimbólumai nézőjük számára.
A kontextussal kapcsolatban talán érdemes megjegyezni, hogy a két művész alkotásai korábban soha nem szerepeltek közös tárlaton. Patkai hazánkban viszonylag kevéssé ismert, alulreprezentált művész, aatoth pedig inkább francia és nemzetközi közegben vetette meg lábát. Jelen budapesti találkozásuk alkalmával azonban betekintést nyerhetünk ebbe a két – eltérő – világba.