artPortal (aP): Az ISBN könyv+galéria facebook oldalán, illetve honlapján olvashatjuk, hogy egy művészeti kiadványokkal, művészkönyvekkel, zine-ekkel, photobookokkal foglalkozó könyvesbolt és egy kortárs művészeti kiállítótér együttese jelenti a hely elsődleges profilját. Ez a kombináció a jelenlegi budapesti kortárs művészeti mezőben eléggé egyedülálló és hiánypótoló profilt jelent. Mi jelentette az alapmotivációt a hely létrehozására? Voltak-e esetleg olyan külföldi példák, amelyek mintául szolgáltak?
Istvánkó Bea (I.B.): A külföldi minták valóban fontosak voltak, nagy hatással volt rám például Lipcsében az MZIN, vagy Prágában a Page 5, de nyugaton is aránylag kevés a hasonló típusú bolt. A legtöbb nagyvárosban a múzeumok shopjaiban van a legnagyobb választék a képzőművészeti kiadványokból. Budapesten, úgy látom, eddig sajnos egyik múzeumnak sem sikerült ezzel lépést tartania, bár a Ludwig Múzeum könyvesboltja épp az utóbbi időszakban esett át egy fejlesztésen, ami mindenképp előrelépést jelent. Magyarországon látható, hogy a független képzőművészeti kiadványokat, művészkönyveket sokszor kocsmákban, bárokban, vagy más efemer helyeken mutatják be, ami önmagában jó dolog, mégis fontosnak gondoltam, hogy legyen egy olyan hely, ami kifejezetten erre fókuszál. A motivációhoz tartozik még, hogy korábban két és fél évig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának (FKSE) titkáraként dolgoztam, ahol tapasztalhattam, hogy halomra állnak a régi kiállítási katalógusok és kiadványok. Sokszor még a stúdió tagjai, vagy az oda látogatók sem tudják, milyen gazdag raktárkészlet van főként a kilencvenes évekből és a kétezres évek első feléből származó kiadványokból. Sok helyen tapasztaltam, hogy az adott helyhez való személyes kötődés nélkül szinte lehetetlen hozzájutni, vagy egyáltalán tudomást szerezni hasonló kiadványokról. Erre alapozva tavaly két könyvvásárt is szerveztem az FKSE-ben, a Gallery By Night, illetve a Patron karácsonyi vásár keretében. Ezek elég jól sikerültek, sok pozitív visszacsatolást is kaptunk, mindenki örült az ismeretlen kiadványok felfedezésének. A Patron könyvvásárába már partnerintézményeket is bevontunk, de sajnos ekkor nem volt elég idő és energia a kiadványok felhajtására. Nekem ekkor tetszett meg a könyvárusítás, a könyvekkel való foglalkozás gondolata. Mindig is szerettem volna egy saját helyet, de nem kereskedelmi galériát, inkább valamilyen határterülettel foglalkozó helyet. Így jött az ötlet, hogy a könyvek szeretetét összekapcsoljam egy saját hely létrehozásával. Szeretném, ha a hely több lenne egy könyvesboltnál, így fontos számomra az áruba bocsátott dolgok nyomonkövetése is. Ennek érdekében elkezdtem vezetni egy adatbázist a nálunk lévő könyvekről, minden adatukkal, a művészkönyvek esetében példányszámmal, ami később akár archívumként is funkcionálhat.
aP: Tervezed-e más, olyan kiadványok felkutatását, amelyek árusítása, terjesztése nem megoldott? Független kiadványok, vagy például olyan intézmények kiadványai, mint a Magyar Képzőművészeti Egyetem vagy az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet.
I.B.: Abszolút tervezem. Most az elején azokon a szálakon tudtam elindulni, ahol volt személyes ismerősöm, mivel sok volt az előkészületi munka, zajlott a helyiség felújítása is. A Képzőt megkerestem, azonban épp egyszerre volt kancellár és rektorváltás, emiatt a kiadványok minden ügyét az egyetem könyvtára intézte, ők pedig azt mondták, hogy térjünk vissza rá februárban. Az a tapasztalatom, hogy az állami intézményeknél sokkal nehezebb végigvinni azt a procedúrát, hogy új tevékenységi körként a kiadványokat bizományba adják. Jellemzően kapacitáshiány van mindenhol, ezért ezzel a plusz feladattal már nemigen tudnak foglalkozni. Sokkal több adminisztrációt jelent ezt végigvinni, mint bemenni egy galériába, aláírni egy szerződést, és elhozni a kiadványokat. De mindenképp fontosnak tartom ezek felkutatását. Jelenleg többek között az acb Galériától, a Chimera-Project Gallerytől, a Kassák Múzeumtól, a Kisteremtől, a Knoll Galériától, a Paksi Képtártól, a Trafótól, a tranzittól és a Trapéz Galériától kapható kiadványok az ISBN-ben.
aP: Milyen együttműködésben vagytok a hasonlóan kifejezetten művészkönyves profilú független szerveződésekkel, mint amilyen például a MAMA Photobooks?
I.B.: A MAMA Photobooksszal, közülük is Ficsór Zsolttal kontaktban vagyunk, már jelenleg is van nálunk pár kiadvány, ami tőlük jött. A MAMÁ-nak van egy gyűjteménye, elképzelhető, hogy később itt kap majd helyet, ez még tárgyalás alatt van. Mindenképp szeretnénk együttműködni velük, mind kiadványok árusítása, mind események szervezése kapcsán.
aP: Ha végignézzük a jelenlegi kínálatot, nem csak művészkönyveket és művészeti kiadványokat, hanem például Zilahi Anna verseskötetét is megtaláljuk. Anna a MKE hallgatója is volt, mégis, milyen határokat látsz a kiadványok tematikájában?
I.B.: Elsősorban nem is a tematika köti össze a kiadványokat, inkább a szerzők, személyek. A művészkiadványok tekintetében szerintem nem baj, ha nagyobb a szórás, olyan alkotók munkáit szeretném bemutatni, akik képzőművészettel foglalkoznak, és mellette adott esetben könyvet is csinálnak. Egy verseskötet is rengeteget elárulhat arról, hogy egy részben képzőművészeti beállítottságú ember hogyan foglalkozik szövegekkel. A photobookok között is vannak szövegközpontúbbak, például Neogrády Kiss Barnabás egyedi, kézzel készült fotókönyve. De a galériatérben látható most például Ádám Anna szoknyája is, melyre Gellér Judit verse van ráhímezve. A szöveg és a kép kapcsolata a kiállítási programban is fontos szerepet kap majd, mivel szerintem ez nagyon tágan értelmezhető és izgalmasak tudnak lenni a határesetek.
aP: A bemutatkozó szövegben olvasható, hogy „hazai és régiós, magyar és idegennyelvű, új és antikvár” kiadványokat szeretnétek bemutatni, elérhetővé tenni. Milyen arányokat tervezel a hazai és nemzetközi kiadványokat illetően?
I.B.: A karácsonyi pop up megnyitására főként a magyar kiadványfelhozatal feltérképezésére fókuszáltam, ennek nagyjából a hatvan százaléka történt meg, tehát hátra van még negyven százalék, továbbá azok a lappangó dolgok, amikről alig tud valaki. A következő lépés lenne majd nyitni a régió, elsősorban a visegrádi országok felé. Már jelenleg is kapható néhány kiadvány, például visegrádi pályázatos projektek katalógusai. Mivel sok együttműködés volt ezekkel az országokkal, ezért szerintem könnyebben hozzá lehet férni kiadványokhoz például a szlovák tranzitból, a cseh MeetFactoryból és Futurából, vagy más közép-kelet-európai helyekről. Ezzel párhuzamosan azokkal a hasonló profilú boltokkal is szeretném felvenni a kapcsolatot, amiket az előbb említettem Lipcsében, Prágában. További partnereket is szeretnék keresni, akár azzal a céllel, hogy közös projektet csináljunk itt Budapesten az ISBN-ben, például bemutassunk olyan kiadványokat, amelyek itthon nem ismertek. A kiállítási struktúrában ez úgy szerepel, hogy évente egy nemzetközi kiadványbolt bemutatkozását szeretném lehetővé tenni. Természetesen mindez anyagi kérdés, nincsenek illúzióim annak tekintetében, hogy a könyveladás finanszírozná a teljes kiállítási programot a hely fenntartásával együtt, így mindenképp szeretnék pályázni is.
aP: A kiállítótérben jelenleg Kristóf Gábor installációja látható, amely egyben több árusított kiadvány polcaként is funkcionál. Mennyiben rendhagyó ez a kettős funkció, hogyan esett Gáborra a választás?
I.B.: Az installáció pontos címe HYLLIS, ez annak az IKEA polcnak a fantázianeve, amely a mű alapját képezi. Ez a négy lábból és négy polcból álló rendszer alapbútor az IKEÁ-ban, könnyű lemezszerkezettel. Gábor egy speciális technikát alkalmaz a polcrészek megfestésére: magas hőmérsékleten megolvasztja a festéket, majd az összeolvadt festéktáblát ledarálja porrá, és rászinterezi különböző fém felületekre, így alakul ki ez a speciális pöttyös felület. Elég sajátos a kapcsolódásom ehhez, mivel Gábor az FKSE sütőjében fejlesztette ki ezt a technikát, épp amikor én is ott dolgoztam, így nyomon tudtam követni a folyamatot. Eredetileg a Patronon, a Stúdióban akarta bemutatni ezt Gábor, de ott elég zsúfolt lett volna, így adódott a lehetőség, hogy a Patron Books szatellit-programon, az ISBN-ben jelenjen meg a polc. Egyébként eladó maga a műtárgy is. Azt, hogy ebben a térben hogyan jelenjen meg, szintén a művésszel együtt találtuk ki a tér adottságait figyelembevéve. Nem szeretném túlerőltetni a művek és a kiadványok kapcsolatát, de jelen esetben ez adta magát.
aP: Mik a terveid a galériatér kiállítási programját illetően?
I.B.: December 30-án nyílik a nulladik kiállítás, amit Menesi Attila szervez. Ő maga is szereti az archívumokat, jelenleg a Patron Bookson is kint van az index teljes gyűjteménye 1999-től 2017-ig az összes darab. Emellett van egy gyűjtése kiállításmeghívókból is, ebből lesz egy installáció itt a térben, szintén olvasgatós, nézegetős, belemélyedős. Ez január 12-ig lesz nyitva, majd január 22-én nyílik az első kiállítás, melynek témája a könyv mint objektum a képzőművészetben. Összesen tíz kiállítást tervezek egy évre, illetve nyáron valamilyen workshop-jellegű hosszabb eseményt. A tíz kiállításból szeretném, ha öt egyéni, vagy páros kiállítás lenne, a maradék öt pedig csoportos, illetve vendégprojekt. Bár én magam kurátorként végeztem, úgy tervezem, évente egy kiállítást rendeznék én, a többi magyar és külföldi vendégprojektekből, illetve a már említett kiadványboltokkal való együttműködésekből alakulna. Cél az is, hogy minél több, könyvekhez kapcsolódó eseményt tudjak szervezni, erre a galéria tere is megfelelő, hiszen egy negyven négyzetméteres térről van szó. Emellett események befogadóhelyeként is szeretném, ha működne az ISBN, akár könyv- és kiadványbemutatók, vagy egyéb beszélgetések helyszíneként.
aP: A kiállításokon bemutatott műtárgyak megvásárolhatók lesznek?
I.B.: Az a terv, hogy a kiállított műtárgyakat ha csak lehetséges, beárazzuk, és lehetőséget biztosítunk a vásárlásra. Ugyanakkor nem kereskedelmi galériát akartam létrehozni, így nem szeretnék fix művészkört, sőt fontos számomra olyan művészeket is kiállítani, akik már tartoznak valamelyik galériához.
aP: Az elmúlt években egyre több kulturális profilú hely nyílt a nyolcadik kerületben (Gólya, Auróra, FERi, stb.). Van-e annak külön jelentősége, hogy az ISBN is ebben a kerületben nyílt meg?
I.B.: Ennek elsősorban praktikus okai vannak. Én személyesen nagyon szeretem a környéket, itt lakom három éve a Rákóczi téri csarnok mögött. Amikor helyet kerestem, akkor elsősorban a hetedik-nyolcadik kerület, körúthoz közeli részén néztem ingatlanokat. Miután megtaláltam ezt, nagyon megtetszett. Szuper, hogy közel van a Blahához, ha valaki épp a közelben várakozik, be tud ugrani.
aP: Mit kell tudni az ISBN könyv+galériát létrehozó csapatról, ki vett még részt az előkészületekben rajtad kívül?
I.B.: A helyet egyedül találtam ki és jelenleg egyedül dolgozom itt, viszem a mindennapi teendőket. A családom persze nagyon sokat segített a felújításban, meglátjuk, később hogyan alakul a munkamennyiség. Egyelőre úgy látom, ez egy akkora vállalkozás, ami átlátható és menedzselhető egy személyben is – ez volt az, amire vágytam. Nagyon szeretek együttműködni emberekkel, de inkább projekt alapon. Itt abszolút adott a lehetőség a kooperációra szakemberekkel, kurátorokkal, művészekkel különböző projektmunkák keretében.
Fotók: Erdei Krisztina
