Noha hasonló ügyek voltak korábban is, Harvey Weinstein neves amerikai filmproducer zaklatási botránya és Alyssa Milano színésznő „Me too” tweetje nemrég példátlan lavinát indított el, s ez most az 1962-ben alapított tekintélyes nemzetközi kortárs művészeti folyóirat, az Artforum egyik kiadóját, a 67 éves Knight Landesmant is maga alá temette.
Az ügy kezdetben a többihez hasonló forgatókönyv szerint zajlott, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az elsőként jelentkező áldozat, Amanda Schmitt, aki 2009-től 2012-ig dolgozott a folyóiratnál, jelenleg pedig független kurátor New Yorkban, s nem mellesleg a Miami Beach-i és San Francisco-i Untitled művészeti vásárok főnöke, nem egyszerűen kiállt a nyilvánosság elé a történetével, hanem 500 ezer dolláros kártérítési pert is akasztott a 35 éven keresztül az Artforum szolgálatában állt Landesman és a kiadó nyakába. Lapértesülések szerint a feljelentéshez azóta további nyolc személy csatlakozott.
Schmitt elmondta, hogy először nem akart bírósághoz fordulni, de később úgy látta, egy ilyen lépés segíthet megvédeni a művészeti színtérre most belépő fiatalokat, akiknek még ugyanúgy „nincs hangjuk”, mint ahogy annak idején neki sem volt. Schmitt után még tucatnyian jelentkeztek hasonló történetekkel, ami néhány nap alatt meghátrálásra kényszerítette Landesmant. Először ugyan még abban bízott, hogy funkciójában maradhat, és elismerte, hogy „átlépett bizonyos határokat”, hangsúlyozva, hogy „szándékosan nem akart senkit megbántani”, és szakemberek segítéségét is igénybe kívánja venni ahhoz, hogy „a barátaival és kollégáival szembeni viselkedése a jövőben ne adhasson okot bírálatra”, s ekkor még a lap is hajlott arra, hogy megelégedjen a terápia előírásával. Az áldozatok számának gyors növekedése azonban alig egy-két nappal később már lemondásra kényszerítette Landesmant.
Kiadótársai ezt el is fogadták és nyilatkozatukban arról biztosították a lap dolgozóit és a közvéleményt, mindent megtesznek annak érdekében, hogy „az Artforum a transzparencia, a méltányosság és a bármiféle szexuális zaklatással szembeni zéró tolerancia helye legyen” és kilátásba helyezték egy női „task force” létrehozását a szükséges változtatások figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére. Landesman kiesése amúgy érzékeny veszteség a folyóirat számára, mivel ott töltött három és fél évtizede alatt a szcéna szinte minden jelentős szereplőjével komoly kapcsolatokat épített ki és különösen a lap anyagi hátterének biztosításában játszott kiemelkedő szerepet.
A történetnek azonban itt nincs vége. Egyrészt, a lap munkatársai azzal vádolják vezetőiket, hogy hosszú időn keresztül nem tettek semmit a már 2016-ban ismertté vált problémák megoldására, majd először az ügy kipattanása után is megelégedtek azzal, hogy terápiára küldték Landesmant. A munkatársak nem értenek egyet azzal sem, hogy a vezetők nyilatkozatukban minden felelősséget leráztak magukról és megalapozatlannak minősítették az öt éve távozott kolléga kártérítési igényét. Schmitt ügyvéde az artnet.news-nak nyilatkozva hangsúlyozta, „az Artforum erőfeszítései arra, hogy az áldozatokat előre befeketítsék, kizárólag társtettes mivoltukat bizonyítják”.
A lap dolgozói nyilatkozatukban felszólítják vezetőiket, hogy a problémákat velük együttműködve, „radikális és tartósan ható” lépésekkel kezeljék és jelzik, hogy ezekben az ügyekben a jövőben erőteljesebben fogják hallatni a hangjukat. Fokozza a zavart a folyóiratnál, hogy Landesmannal lényegében egyidejűleg, azonnali hatállyal lemondott posztjáról Michelle Kuo is, aki hét éven át volt a lap főszerkesztője. Döntéséhez ugyan indoklást is fűzött – mint írja, „úgy érzem, hogy a lap egyik kiadójának személye körüli, aggodalmat keltő állítások fényében nem szolgálhatok tovább az Artforum nyilvánosság előtti képviselőjeként. A művészeti színteret a nők számára minden szinten méltányosabbá, igazságosabbá és biztonságosabbá kell tennünk. Ezt csak akkor érhetjük el, ha a szervezetek és közösségek közötti kapcsolat a bizalmon, az őszinteségen és az átláthatóságon alapul” – ez azonban nem teszi egyértelművé a lemondása mögötti okokat.
A híreket a szcéna számos szeplője kommentálta a közösségi portálokon, illetve más művészeti folyóiratok körkérdéseire válaszolva. A reakciók, mint a hasonló ügyekben általában, meglehetősen vegyesek, azt azonban senki sem vitatja, hogy komoly, létező problémáról van szó. Megsokasodtak azok a hangok, melyek Johanna Burton-höz, a New Museum egyik igazgatójához és kurátorához hasonlóan elengedhetetlennek tartják egy etikai kódex kidolgozását és annak a színtér minden szereplőjével való elfogadtatását. Felerősödött azok hangja is, akik – mint Alexander Gray New York-i galerista – a zaklatási ügyek egyik okaként a szcéna női szereplőivel szembeni, ma is élő hátrányos megkülönböztetést jelölik meg – példaként említve a nők alacsony arányát a múzeumi vezetők és a galeristák között, a női művészek munkáiért fizetett lényegesen kisebb összegeket stb. – s ezért ennek megszüntetését tartják a legsürgetőbb feladatnak. A tanulságokat a radikális feminista művészcsoport, a Guerrilla Girls a következőkben foglalta össze az ARTnews-hoz írott levelében: „Csaknem minden nő, és nagyon sok férfi, valamint transznemű ember ki van téve gazdag és nagyhatalmú fickók zaklatásának a munkahelyén. A művészeti világ szereti azt gondolni magáról, hogy mindennek felette áll. Kapaszkodjatok: nem.”
Miközben Landesman távozása és Schmitt kártérítési igénye önmagában is anyagi gondok elé állíthatja az Artforumot, a folyóiratra komoly veszélyt jelent az a vita is, ami az Artforumnak a hirdetések megvonásával történő „büntetéséről” bontakozott ki. Todd Levin kurátor például azzal érvel e lépés mellett, hogy segítségével a lap „megérti majd, milyen viselkedés nem tolerálható”. Szerinte az intézkedésnek nem kell örök időkre szólnia, fél év-egy év elég ahhoz, hogy „fájjon” az Artforumnak. Lisa Spellman, a 303 Gallery vezetője 35 évi együttműködés után vonja ki hirdetéseit a lapból mindaddig, amíg nem lát „valódi, érdemi változásokat”. A Pace Gallery ugyanakkor továbbra is hirdet a lapban, mert annak fontosságát megítélésük szerint a vele kapcsolatban álló egyes személyek elítélendő akciói nem kérdőjelezik meg, s fontos, hogy a lap szerkesztői és szerzői folytathassák azt a munkát, ami „az Artforumot a kritikus művészeti diskurzus eleven platformjává teszi.”
Nyitókép: Artforum borító
