Martin Munkácsi azon magyar művészgeneráció tagja, akiket ismer a világ, viszont keresztneve felcserélődött a vezetéknevével.
Brassai, André Kertész a fotográfiából, Juliette de Bathory, Eva Zeisel, Amerigo Tot, Victor Vasarely és sorolhatnánk a többi olyan művészt, akinek életmű-kiállításával a világ bármely pontján meg lehetne tölteni a múzeumokat. Érdekes, ha megnézzük születési évszámaikat. Láthatjuk, hogy szoros kortársak ők. Többen ismerték is egymást, sőt igazából egy baráti körhöz tartoztak. André Kertész vett Brassainak fényképezőgépet, mind megfordultak Németországban Párizsban, mielőtt sokan Amerikába mentek volna. Közülük sokan – így Munkácsi is – a közép-európai zsidóság sorsában osztoztak, de mégis megőrizték kötődésüket, magyar gyökereiket. Szinte kivétel nélkül olyan életműveket hagytak maguk mögött a huszadik század művészetében, melyek a mai napig érvényesek. Egyenként és együttesen is meghatározóak voltak a modern művészet virágkorában.
A kolozsvári származású Martin Munkácsi kortársaival ellentétben nem a művészet, hanem a sajtó felől közelített. Vérbeli sajtófotós volt, aki mindig résen van, aki mindig készen áll. Pályája is egy perdöntő sajtófotó elkészítésével indult. Robert Capához hasonlóan ő is a fényképet a pillanat művészeteként, a pillanat megörökítéseként értelmezte. Míg Capa a konfliktusok, az élet és halál határát akarta elkapni, Martin Munkácsi az álom és valóság mezsgyéjét kutatta.
Leghíresebb fényképei a hollywoodi sztárkultusz legmaradandóbb, legismertebb dokumentumai közé tartoznak. Ő tette ikonokká az olyan sztárokat, mint Katharine Hepburn, Leslie Howard, Jean Harlow, Joan Crawford, Jane Russell, Louis Armstrong és Fred Astaire. De persze számos további képet os készített, a világ minden táján. Főleg embereket fényképezett; az izgatta, hogy olyan intim pillanatokat kapjon el, amiben az ember legőszintébben jelenik meg. (Ezért is érdekes, hogy Hitler egyik 1934-ben készült fényképét épp a zsidó származású Munkácsi készítette a Berliner Illustrirte Zeitung számára.)
Az anekdota szerint az ifjú Cartier-Bressont is Martin Munkácsi egy képének hatására fordult a fotográfia felé. „Gondolkozz, mielőtt exponálsz.” Martin Munkácsi a film világán belül talált értelmet a fotográfiának. A mozgó fotográfia mellett az állandóságot próbálta megragadni, és ezért is volt képes nagyban hozzájárulni művészetével ahhoz, hogy a múlandó csillogás kulisszái közül mégis az örökkévalóságba tekinthessenek a sztárok.
Több ez mint puszta sztárfotózás – Martin Munkácsi magát a sztárfotózást találta fel. Mára természetesen módszerei, stílusa szinte etalon, és a kiállítás nagy előnye, hogy a mára szinte közhelyesnek és néhol giccsesnek ható képeket mégis kellő magyarázattal illeszti vissza eredeti kontextusukba. A kiállítás révén tehát nem pusztán egy nagyszerű művész életművét ismerhetjük meg, de megidéződik Hollywood hőskora, a múlt század atmoszférája, ami Munkácsi lencséjén keresztül mindig a pillanatba zárt örökkévalóság üzenetét hordozza.
Ludwig Múzeum
2010. október 7. – 2011. január 9.