A La sculpture dans l’espace (Szobor a térben) című kiállítással megnyílt a Rodin Múzeum újjáépített kápolnája.
A Rodin Múzeum 1720-as évekből származó épületében, a Hôtel Brionban 1820-tól 1904-ig apácarend működött, és ez alatt az idő alatt készült el a Sacré-Cœur kápolna. Amikor az állam 1904-ben feloszlatta a rendet, a palota művészek rezindeciája lett. Itt töltött rövidebb-hosszabb idöt többek között a táncosnő Isadora Duncan, valamint Henri Matisse, Jean Cocteau, Rainer Maria Rilke, és legfőképpen Auguste Rodin. Amikor pedig Rodin Franciaországnak ajándékozta teljes művészi hagyatékát, az állam megvásárolta az épületet, és 1919-ben, két évvel a szobrász halála után, megnyitotta benne a Rodin Múzeumot. A kápolnát ettől kezdve kiállítási célokra használták, de később olyan állapotba került, hogy be kellett zárni. Az idők során számos átalakításon ment keresztül, aminek következtében csak néhány korabeli elem maradt meg az eredeti épületből. A két évig tartó újjáépítés eredményeként, elsősorban a felülről kapott természetes megvilágításnak köszönhetően, most kíváló kiállítási térrel gazdagodott a múzeum.A nyitókiállítás a szobor és a talapzat viszonyának problémáját dolgozza fel. Mint ismeretes, a kérdés már Rodint is erősen foglalkoztatta, amint azt a Calais-i polgárok esete is jól illusztrálja. A szobrász életében elkészült négy példánynak mindegyike más-más talapzatra került. Ezek közül az egyik változat a kiállításon is látható. De Rodin többi szobránál is tapasztaljuk, hogy nagy hangsúlyt fektetett a talapzatra: míg egyiket dekoratív alapra (Monument á Claude Lorrain), addig a másikat (Petit Homme qui marche) magas, korintoszi oszlopra helyezte, míg más esetben egyszerű, díszítés nélküli, négyszögletes alapot alkalmazott (La Douleur couchée). Néhány évtizeddel Rodin után, Alberto Giacometti is szembe került a problémával. 1933-ban elkészített szobra, a Table (Asztal) esetében maga a főmotívum, az asztal szolgál talapzatul, és arra kerültek az egyéb megmintázott tárgyak. Brançusi a gondosan kimunkált fatalapzatra egy második, hasonló formára kifaragott kőtalapzatot helyezett, erre került a szobor, a La coq (Kakas), és így a három elem együttesen alkotja a művet. Ezzel szemben 2001-ben Richard Wentworth készült szobra, a Socle (Talapzat), nem más, mint amit a neve is takar, egy földre helyezett, egyszerű alapzat, amin semmi sincs.A talapzat maga szobor.
Az említettek mellett, a 18-dik században élő Joseph Chinard, a Rodin-tanítvány Antoine Bourdelle, valamint a két kortárs művész, az amerikai-francia Louise Bourgeois és a belga Didier Vermeiren alkotásai is igazolják, hogy a talapzat megválasztásának problémája, akárcsak régen, ma is nehéz feladat elé állítja a szobrászokat.
Az időszakos kiállítás február 26-ig tart nyitva.
A múzeum minden hónap első vasárnapján ingyenesen látogatható.
Szobor a térben
A La sculpture dans l’espace (Szobor a térben) című kiállítással megnyílt a Rodin Múzeum újjáépített kápolnája.A Rodin Múzeum 1720-as évekből származó épületében, a Hôtel...