Először Anton Vidokle és Julieta Aranda Time/Bank projektje jutott eszembe a Humanotéka kötetének átlapozásakor. A Stockholm egyik külvárosában létrejött kezdeményezés, a Time/Bank, a benne résztvevők kezébe alternatív gazdasági modellt helyez: a csoport tagjai az idejükkel és a tudásukkal, ismereteikkel fizetnek egymásnak, a fizetés eszköze pedig az idő, például fél óra. Az időalapú valuta eredetileg egyébként az amerikai anarchista, Josiah Warren nevéhez fűződik, aki 1827-től 1830-ig működtette a Cincinnati Time Store-t. A boltban minden termék és szolgáltatás értéke időben volt megadva, például: három óra asztalos munka körülbelül öt kg kukoricának felelt meg.
Vékony Dorottya projektjében is fontos szempont az idő, mely egyszerre kerete az elvégzendő szolgáltatásnak és az érte kapott fizetségnek, a valuta azonban inkább a tapasztalat, az ismeret, ami a kölcsönzött személy fejében van. Itt nem feltétlenül kézzelfogható munkát kell elvégezni, hanem a tudás átadása a feladat, természetesen pénzforgalom nélkül. A katalógusban található személyek egy portré, egy tárgy és két rövid szöveg segítségével mutatják be magukat, ezekkel közvetítik az ismeretet, élményt, amit kikölcsönzésükkel kaphatunk meg. Illetve a bemutatkozásnak ebbe a formájába sűrítve tudható meg azt is, hogy tudásukért mit kérnek cserébe.
A tervek szerint a „kínálatot” valahogy úgy kell elképzelni, mintha csak az egykori, Hollán Ernő utcai Odeon videótékában járnánk (ma már egy jazz club VIP-részlege a hely): a körbefutó polcokról „leemelhető” az amire, illetve akire szükségünk van. A látogató belép a boltba és kiválasztja a falon „sorakozó” személyek közül azt, aki a számára érdekes témát képviseli, ami éppen a kutatásához vagy a művészeti projektjéhez szükséges lehet, vagy amiről egyszerűen csak szívesen konzultálna, beszélgetne.
Ha ez megvan, és a cserébe kért szabadidős tevékenység, például a közös kutyasétáltatás vagy főzés elfogadható a kölcsönző fél számára, akkor megtörténhet az ügylet és létrejön a tapasztalatcsere. Személyek „kölcsönzése” és a tudásuk, tapasztalatuk könyvtárként való értelmezésére egyébként volt már példa itthon is. Az Élő Könyvtár című szociális projekt például annyiban hasonló elven működik, hogy szintén embereket lehet „kikölcsönözni”, ebben az esetben egy alapos beszélgetés erejéig, az előítéletek csökkentése, egymás megértése érdekében. A kölcsönös megértés, elégedettség a Humanotékában is elengedhetetlen része a folyamatnak. Egy hagyományos tékához képest annyival mindenesetre könnyebb dolgunk van itt, hogyha az oda-vissza elégedettség jegyében véletlenül nálunk marad a „kikölcsönzött személy”, nem kell érte büntetést fizetni.
Mivel egyelőre a Humanotéka a megnyitásához szükséges helyszínre és támogatásra vár, kicsit úgy érezhetjük magunkat a képeket nézegetve és a szövegeket olvasva, mint annak idején a dollárbolt kirakata előtt, csak persze nem azért, mert nincs megfelelő valutánk. Átadható tapasztalata mindenkinek van, néha nem is rossz ötlet megfogalmazni pár mondatban, akár csak magunk számára, hogy mi az, amiről talán papírunk nincs, de mégis élményt, segítséget jelenthet mások számára. Ha bárki kedvet kapott, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez, írjon bátran Vékony Dorottyának és személyiségével színesítse a Humanotéka eddig 50 fős tárházát!
Vékony Dorottya új munkáiból hamarosan, március végén az ENA Viewing Space-be nyílik kiállítás.
