Az Art Factory Stúdióban megnyíló kiállítás a hazai képzőművész szakma régi adósságát rója le; Thury Levente (1941-2007), a gólemkészítő sokszorosan díjazott életművének állít emléket.
„A keramikus-szobrász Thury Levente munkásságának eredményeként tehát tovább szövődik egy térben és időben pontosan behatárolhatatlan, izgalmas, misztikum és valóság között villódzó, öntörvényei szerint bonyolódó történet, amelynek fejezetei lassan-lassan legendává nemesednek.” (Wehner Tibor)
Megnyitó: 2009. március 28., 14 óra
A kiállítás látható: 2009. május 12-ig
Art Factory Studió – Budapest XIII., Váci út 152-156., ABB Telep
A kiállítást megnyitja Wehner Tibor művészettörténész.
Thury Levente azokban a ‘60-as években lépett színre, amikor a kerámia, mint alkotói alapanyag, lerántotta magáról a díszítő funkciót, és egyre izgalmasabb művészeti alkotásokat ösztönzött. Már első műveinél is a játékosság, a szabálytalanság dominált, félrehajítva a kisplasztikákra odáig jellemző dísz-jelzőt. Munkásságát végigkísérte a szabad anyagalakítás, a misztikumhoz való vonzódás. A Gólem-mítosz több, mint húsz évig meghatározóan gazdag forrása volt munkásságának. A Gólem lehet alaktalan test, vagy test lélek nélkül, – de mint ilyen, azt a művet jelenti, melyet alkotója nem lehelt életre. A középkori zsidó misztikában az életre keltett óriási agyag szobor a Gólem. Thury Levente családja felmenői között tartja számon azt a prágai Löw rabbit, aki elkészítette híres Gólemét; de emelett a művész meditatív alkata, filozofikus érdeklődése is végig ösztönzői voltak misztikus témájának. A kezdeti apró Gólemek sokasága a magányról számol be, a széttöredezett emberi testrészek a pórul járt óriás darabjaiként értelmezhetőek. A ’90-es években inkább szétesettebbek, torzó-szerűek az ábrázolások, ezáltal rögtön átélhetővé téve a konfliktus első síkját. A Gólem-kerámiák többnyire szürkék, színtelenek – az egyhangúság, a kiürültség érzetét sugározzák.
Thury Levente: „A művészet, azt mondják, exhibicionista. A jó indián viszont nem hagy nyomot. Mi a teendő? Talán kuszálni a nyomokat…”
