A Jardot-gyűjtemény bemutatása a párizsi Maison de la Franche-Comté-ban 2004. szeptember 13-tól október 24-ig látogatható.
• Az, hogy Belfort, ez a francia-svájci-német határ közelében lévő kisváros, a világ nagyvárosaival vetekedő képgyűjteménnyel rendelkezik, elsősorban két, egymástól karakterében nagyon különböző ember barátságának köszönhető.
• Maurice Jardot (1911-2002) képzőművésznek készült. A főiskola elvégzése után előbb rajztanárként dolgozott, majd a francia Műemlékfelügyelőségnél kapott fontos állást.
A régmúlt értékeinek megőrzése mellett a képzőművészetben az új és szokatlan megoldások érdekelték, és már a harmincas évek közepén – elősorban Le Corbusier-vel való ismeretsége révén – a kortárs képzőművészet szerelmese lett. Mint a francia kultúrális javak inspektora, Jardot óriási érdemeket szerzett abban, hogy barátja, Le Corbusier részére, kiharcolta a Ronchamp-i kápolna megvalósításához nélkülözhetetlen állami támogatást.
• Daniel Henry Kahnweiler (1884-1979) viszont gazdag mannheimi kereskedő-családból származott, akit szülei tőzsdei pályára szántak. Pénzügyi tehetsége révén már egészen fiatalon jelentős vagyont szerzett. Szabadidejében sokat foglalkozott korának festészetével, és kedvtelését 1907-ben hivatássá változtatta, amikor is önálló galériát alapított. Kezdetben Renoir, és más impresszionista festők képeivel kereskedett, majd ő lett Picasso «kizárólagos» képkereskedője, de Braque, Juan Gris, Léger és a többi absztrakt és kubista festő műveivel is foglalkozott. Emellett bibliofil könyvek megjelenését is támogatta, így az ő kiadásában jelentek meg, mégedig nem több, mint 150 példányban, Apollinaire, Max Jacob, Picasso, Masson, Derain könyvei, melyek ritka darabjai a Bibliothèque Nationale gyűjteményének. Mindennek ellenére a francia állam nem méltányolta túlságosan Kahnweiler egyedülálló kulturális tevékenységét és érdemeit, hiszen kétízben is, 1914-ben, majd 1940-ben elkobozták gyűjteményét és el kellett hagynia Franciaországot: először mint nemkívánatos német állampolgárt kiutasították, másodszor pedig, zsidó származása miatt menekülnie kellett.
Kahnweiler az első világháború ideje alatt Svájcban, majd 1940-ben az Egyesült Államokban talált menedéket, de munkáját, és különösen művészbarátaival ápolt kiváló kapcsolatait az emigrációi során sem szüneteltette. 1916-ban, berni tartózkodása idején írta meg a Der Weg zum Kubismus című könyvének első négy fejezetét, ami azután csak 1920-ban, Münchenben jelent meg teljes egészében. Hogy galériája ne jussson hasonló sorsra, mint gyűjteménye, azt 1941-ben Louise Leiris-nek adta át. Visszatérése után a galéria művészeti vezetője lett.
• Jardot és Kahnweiler első közös munkája 1947-ben valósult meg, amikor is a francia állam Jardot-t bízta meg az első világháború utáni képzőművészeti kiállítás németországi megrendezésével. A «Francia kortárs képzőművészet mesterei» című kiállítás anyagát valójában Kahnweiler állította össze, és az ő ízlését dícséri, hogy a fasizmus miatt elzárt német érdeklődők azonnal a legszínvonalasabb alkotásokkal találkozhattak, hiszen Picasso, Léger, Matisse, Braque, Chagall, Gris és Roualt képei adták a kiállítás gerincét.
Ettől az időtől kezdve Jardot és Kahweiler kapcsolatából és barátságágából számos nagysikerű tárlat született, mint például az első, akkoriban szinte teljes Picasso életmű-kiállítás a braziliai Sao Paolo-ban, 1953-ban. 1956-ban – az akkor 72 éves Kahnweiler azt javasolta Jardot-nak, hogy vegye át tőle a Louise Leiris Galéria művészeti irányítását, és ettől kezdve ez a galéria a világ egyik legismertebb, és a művészeti izlés egyik legbefolyásosabb műhelyévé lépett elő. 1979-ig például egytucatnyi kiállításon mutatták be a kubista és absztrakt festők alkotásait, olyan színhelyeken, mint Róma, Moszkva vagy a londoni Tate Galalery. Ugynacsak ez az időszak volt az, amikor létrehozták a Louise Leiris Galéria híressé vált négyzet alakú katalógus-sorozatát, amelyekben a legszínvonalasabb tanulmányok jelentek meg a galériában időről–időre kiállított művekről és művészekről. Gyümölcsöző együttműködésüknek Kahnweiler 1979-ben bekövetkezett halála vetett véget.
1984-ben Louise Leiris és Maurice Jadot, Kahnweiler óriási munkáját és egy egész festőnemzedékre kiterjedő hatását, egy, a Párizs Város Modern Művészetek Múzeumában rendezett kiállítással honorálta.
1984-ig Jardot még a Louise Leiris Galéria elnöke maradt, de a kiállítások szervezésében már egyre kevesebb szerepet vállalt. Nagyrészt Kahnweiler útmutatása és közreműkődése révén jelentős gyűjtemény birtokába jutott, és idejét ekkoriban már annak az adományozásnak az előkészítése kötötte le, mellyel a szülőhelyéhez közeleső Belfort városát kívánta megajándékozni.
A hivatalos aktusra csak 1997-ben került sor, majd a gyűjtemény 2002-ben, a Jardot halála utáni hagyatékkal lett teljes. Jelenleg Belfort város múzeumának három emeletén mintegy 150 alkotás, elsősorban Kahnweiler és Jardot kortársainak és barátainak művei, köztük Braque, Léger, Picasso, Henry Laurens, André Masson, Le Corbusier, Juan Gris többtucatnyi igen jelentős alkotása látható.
• És, hogy azok a Párzisba látogató turisták is részesedhessenek a «Tisztelet Henry Kahnweilernek» című kiállítás élményében, akiknek ezúttal nincs idejük Belfortba utazni, azok számára a Maison de la Franche-Comté-ban rendezett kamara-kiállításon mutatják be a gyűjtemény tizenöt legszebb darabját.
•©Succession Picasso. Paris 2004
©A.D.A.G.P. Paris. 2004
CONTACT PRESSE : ALAMBRET COMMUNICATION
Anne-Sophie GIRAUD
Tél. : 01-48-87-70-77• Fax 01 48 87 70 57 •
E-mail : alambret.com@wanadoo.fr
