„Az ablakon át a csillagok felé repül néha az eszem”
Kicsit könnyedén bánunk a jelzővel: legendás. Tavaly szeptemberben hunyt el Baksa-Soós János – Január Herceg TOVA, képzőművész, zenész, akinek személyét ténylegesen legendák övezték. Rövid, de annál nagyobb hatású működése a hatvanas években a Kex zenekar frontembereként, távozása az országból, egész további élete és munkássága, különcségei, időnkénti felbukkanásai Pesten, különös, szürreális képzettársításokkal teli mondatai, szövegei mind ennek a legendáriumnak lettek a részei. Halála lezárta ezt a legendáriumot. Ebben a cikkünkben a képzőművészeti munkáiról volt szó, mítizálás nélkül.
A tavalyi év hazai blockbuster kiállítása kétségkívül Gerhard Richter tárlata volt a Magyar Nemzeti Galériában. Megint csak egyfajta legendárium mögé próbáltunk nézni, amikor hazai képzőművészeket kérdeztünk arról, tényleg nagy hatásúnak gondolják-e Richtert, mint ahogy vele kapcsolatban ez rendre előkerült, illetve mit jelent, miben nyilvánul meg ez a hatás, akár a saját munkásságukra vonatkozóan is.
Felszabadított roma képzőművészet, legalábbis szeptemberig
2021 kevés számú pozitív híreinek egyike volt, hogy a Romsa Parlament hányatott sorsú képzőművészeti gyűjteményének helyzete a megoldás felé halad. Legalábbis időlegesen. A Kőfaragó utcában kapott elhelyezést, és ez, ha megnyugtató megoldást nem is jelentett, de annyit igen, hogy láthatóvá vált a gyűjtemény és legalább lett honnan újrakezdeni a megoldáskeresést. Miközben a 2021-es OFF-Biennále Budapest egyik projektje, a RomaMoMA több különböző irányból azt a kérdést vizsgálta, elképzelhető-e ma, Magyarországon egy roma kortárs művészeti közgyűjtemény, és ha igen, milyen lehetne, mi volna a feladata, ebben a cikkben összefoglaltuk a Roma Parlament gyűjteményének útját a Tavaszmező utcától a Kőfaragóig.
Előttünk van észak, mi vagyunk a dél
Nem gondolunk bele, miért Havanna-lakótelep a Havanna-lakótelep. Elfelejtettük, hogyan és mikor kerültek hozzánk kubai vendégmunkások, iraki, vietnámi diákok. Mint ahogy abba sem gondolunk bele, hogy mi milyen szerepet játszottunk más kontinenseken, hogy például magyar telepesek milyen kolóniákat alkottak Dél-Amerikában. Abba sem, hogy a harmincas évek hazai szegénységkutatása, szociográfiája milyen – akár öntudatlan – kapcsolódásokat teremt a gyarmati Afrika szegénységképével. Az OFF-Biennále Budapest Transzperiféria Mozgalom című programja pontosan ezeket a kérdéseket, ezeket a kapcsolódásokat vizsgálta, a félperiféria (Kelet-Európa) és a Globális Dél viszonyát. E kérdések kapcsán készült podcastunk, a Potméter egyik epizódja.
„A kulturális intézmények legyenek a változás ügynökei”
Hans Ulrich Obrist a kortárs képzőművészet egyik meghatározó figurája. Kurátor, teoretikus, kritikus, művészettörténész, a londoni Serpentine Galleries művészeti igazgatója, a Power100-as listák felsőházi szereplője – bármit is jelentsen ez. A Ludwig Múzeum a BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállításához kapcsolódóan vett részt egy Zoom-beszélgetésben, ezt megelőzően pedig az artportalnak adott interjút. Leginkább a művészet és a művészeti színtér főszereplőinek hatalmáról, a globális szcéna legaktuálisabb problémáiról, és – ami kihagyhatatlan – a pandémia következményeiről kérdeztük.
A világ vezető múzeumi szakemberei aggódnak a szlovén, magyar és lengyel fejlemények miatt
Ez a cikk tulajdonképpen nem más, mint a CIMAM (International Committee for Museums and Collections of Modern Art) nevű szakmai szervezet állásfoglalásának ismertetése, mondhatni kevés a „hozzáadott érték” a részünkről. Dokumentumértéke miatt marad emlékezetes 2021-ből, merthogy egy olyan folyamatra reagál, érzésünk szerint végre releváns módon, amely az egész térségben érezteti hatását, ez pedig a múzeumok, művészeti közintézmények vezetőinek politikailag motivált lecserélése, tekintet nélkül szakmai szempontokra. Ljubljanától Varsóig láthattuk ennek a folyamatnak az állomásait, és sajnos nem is maradtunk ki belőle. Hogy volt-e, lehet-e hatása bármilyen szakmai állásfoglalásnak, az egy másik cikk témája lehetne, mindenestere a CIMAM állásfoglalása elég pontosan leírta a helyzetet.
A világ nagy múzeumainak látogatószáma 77 százalékkal csökkent 2020-ban
Sokat beszéltünk a Covid-helyzet hatásairól a művészeti-kulturális színtéren. Tavaly, az első negyedévet követően összeszedtük a jelentősebb múzeumok adatait és eléggé megdöbbentő számokat kaptunk. És az a bizonyos első negyedév sem nézett ki túl jól. Adatos cikk, kül- és belföldi számokkal.
Állam nélküli demokrácia az elfoglalt egyetemen
Még mindig 2020, de persze az SZFE-ügy nem ért véget 2021-ben sem, sőt, tulajdonképpen cezúrát jelent az egész hazai kulturális intézményrendszer rendszerváltás utáni történetében. Igyekeztünk követni a történet általánosabb, a művészeti szabadság helyzetével, a művészeti felsőoktatással kapcsolatos vonatkozásait, és még 2020 novemberében kezdtünk cikket írni az SZFE-helyzetről, hogy a magyarországi kontextust kevésbé ismerő külföldi olvasóknak is bemutassuk – az a cikk Stateless democracy at an occupied university címmel itt olvasható. Aztán az év elején úgy döntöttünk, közöljük a magyar változatot is.
Nem volt tér, amely ennyi fényt be tudott volna fogadni
2021 egyik fontos dokumentumfilmje volt Todd Hayes egyszerűen csak The Velvet Underground címmel ellátott munkája. A film a zenekar tevékenységének azt a rétegét tárja fel, amely a rock and roll felszíne alatt van és amely számos ponton érintkezett a korszak képzőművészeti, progresszív zenei és egyéb kulturális mozgásaival. Amely a hatvanas évek New Yorkjában ténylegesen revelatív művészeti projektté avatta az együttest.
„Elcsodálkoztam, amikor vita lett abból, hogy szabad-e ilyet csinálni”
Egy kiállítás, amelyen A4-es, nyomtatott lapokon szövegek szerepeltek. Egy könyv hosszabb-rövidebb egységei, 221 szöveg, ráadásul duplán, egy korábbi és egy újabb fordításban, így vált összehasonlítóvá a két változat. A Korrektúra című kiállításán a Liget Galériában Erhardt Miklós azzal a szöveggel foglalkozott, amely tulajdonképpen végigkísérte elmúlt legalább másfél évtizedét. Amelyet kétszer lefordított, és milliószor újragondolt. Guy Debord A spektákulum társadalma című könyvéről van szó, amelyet a – nevezzük így – fordítás-projekttel tulajdonképpen a hazai gondolkodás horizontján is elhelyezett. Vele beszélgettünk tavaly novemberben a szövegről, Debordról és a szituácionistákról, és saját alkotói pályájáról.
Nyitókép: Eugster II Belgrade Gallery, 2019. Fotó: Erdei Krisztina
A cikk lejjebb folytatódik.