Nagy nevek, multimédiás segédeszközök, tapintható műtárgyak, új tárolók, látvány és panorámalift… Emelni kell a látogatószámot… Mindegyik múzeum ezt a célt tűzi ki szeme elé. A Szépművészeti Múzeum esetében mindez sikerrel működik, gondoljunk csak a Monet kiállítás kígyózó soraira. De melyik név jelent vonzerőt? Megnyugodhatunk. A közönség, az eddigi tapasztalatok szerint, nem csak az „impresszionizmus” szó hallatán kapja fel a fejét, a jelenleg is látogatható spanyol kiállítás (Öt évszázad spanyol remekművei) nagyjából ugyanazt a sikert könyvelheti el magának, a látogatók száma már most eléri a hetven-, nyolcvanezret.
Azonban továbbra is közös vonása napjaink tematikus kiállításainak, hogy magasra emelnek egy-egy „ikonná” vált alkotót, így biztosítva a kellő húzóerőt, ez történt az utóbbi esetben is El Greco, Velázquez és Goya nevét kiáltva. A centenáriumi év alkalmával bemutatásra kerülő kiállítás-sorozat is ezt a gondolatmenetet követi „Géniuszok és remekművek” címmel. Baán László, a múzeum főigazgatója a Sajtókávéház alkalmával beszélt az intézmény rövid és hosszú távú terveiről és a fent említett kamarakiállítás-sorozatról, mely valóban egy-két kiemelkedő kvalitású mű köré csoportosítja témaköreit. A kéthavonta összesen hat alkalommal megrendezésre kerülő kamara-kiállítások első állomásán Tiziano Velencei Madonna című alkotása vált főszereplővé, a másodikon pedig, mely március 15-ig még látogatható, három név került előtérbe, Veronese, Turner és Kandinskij, azaz a három művész egy-egy „tengeri csataképe”. A sorozat következő étapján a Louvre egyik remekműve lesz látható Budapesten, a bacchanália témát kiemelve Poussin azonos című alkotásán keresztül. Júniusban a téma a „Titokzatos férfi”, mely esetben a firenzei Palazzo Pitti kölcsönzésében ismét Tizianóval találkozunk, mikor egyik legismertebb alkotását, az „Angol nemes” című férfiportrét tekintheti meg a közönség. A nyár végén a „Szerelmes Picassót”, majd ősszel szigorúbb hangra váltva a Biblia „győzteseit és veszteseit” ismerhetjük meg Caravaggio Dávidja közvetítésével. Baán László kiemelte egyben, a sorozat lehetőséget nyújt olyan művészek alkotásainak közvetlen szemlélésére, mely alkotók művei korábban egyáltalán nem szerepeltek magyarországi kiállításokon, jó példa erre a művészet történetének egyik óriása Turner, hiszen meglepő módon Turner képet most láthat először Magyarországon a nagyközönség.
Tematikus, nagyobb volumenű kiállításokban idén sem szűkölködik a múzeum, a Kép a képben című grafikai kiállítás például nagy érdeklődést váltott ki eddig is a közönség köreiben, azonban minden bizonnyal a babért a március közepén nyíló Zsigmond, illetve a decemberben, a centenáriumi évet záró, Baán László szavaival élve az évet koronázó Van Gogh kiállítás aratja majd. A Művészet és Kultúra Luxemburgi Zsigmond korában című időszaki tárlat egyben az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású és költségvetésű kiállításának várható. A vezetőség és a kurátorok előzetes beszámolója ígéretes: látvány, különleges installáció, több mint száz kölcsönző múzeum műkincse ezerkétszáz négyzetméteren. A vezető kurátor Takács Imre. A nagyszabású kiállításnak három hónapig Budapest, újabb három hónapig Luxembourg ad otthont, melyhez tudományos konferencia, három nyelvű katalógus és külön konferenciakötet is társul.
A nyár folyamán Rembrandt válik főszereplővé, négyszáz éves évforduló indokolja a nagyszabású emlékkiállítást, melyet a Szépművészeti Múzeum amúgy is világhírű grafikai gyűjteménye és egy kortársművészeti tárlat bővít majd. A tárlaton kortárs magyar művészek, az alaklomra felkérve, a „géniusz”, a mester alkotásaihoz való viszonyukról vallanak.
Tájékoztató előadásán Baán László kiemelte az intézmény felelőségét, a decemberben útjára indított vidéki „utazó kiállításokat”, mely során kilenc magyar városban láthatóvá válnak a Szépművészeti Múzeum válogatott műtárgyegyütteseiből álló tárlatok. Beszédében hangsúlyozta az épületrekonstrukciós munkálatok fontosságát, melynek során még ez évben megújul a teljes főhomlokzat, a nyár közepére üvegborítású panorámalifttel. A belső térben való folyamatos fejlesztések egyike a klíma bevezetése, mely egyben előfeltétele a komolyabb műalkotások kölcsönzésének is, így a Zsigmond kiállítás már a felújított, légkondicionált termekben jöhet létre. A látogatóbarát tárlatok jegyében ismét lehetőség nyílik (mint az már tapasztalható volt a Kopt kiállításon is) a tapintható tárgyak elhelyezésére, és újdonságként a családi programokhoz kapcsolódóan bevezetésre kerültek a kiállításokhoz társuló „családi füzetek”. Mindent egybevéve azonban talán a „legbarátibb”, főleg a téli hónapokat figyelembe véve, hogy megszűntek a hosszú várakozó sorok, ez már a spanyol kiállításnál is szembetűnő, hiszen elővételben az ország megannyi pontján hozzájuthatunk a belépőhöz.
