Elvagyok, mint a befőtt
Labor Galéria, Budapest,
február 13-ig.
Nem is értem, hogy a kortárs vizuális művészet és a gasztronómia – vagy mondjuk így: a konyha –, bár bőven vannak idehaza is metszetei, miért nem találkozik többször és láthatóbban. Igazán gazdag asszociációs hálóban tudnak együttműködni és inspirálódni egymástól. A szürrealisták és a futuristák vonzódása a tematikához ismert, de sok kortárs művész is dolgozik vele. A téma igen gazdag, most hirtelen csak az egyik végletet említeném: Wim Delvoye Cloaca című installációja, azaz emésztőgépe, amit az Ernst Múzeumban is láthattunk (és szagolhattunk) annak idején, sokunkban hagyott mély nyomokat.
A Labor körülbelül másfél négyzetméteres teakonyhája nyilván nem egy nagyszabású terep, dehát a jó háziasszony / háziférj, illetve a kortárs művész is abból főz, amije van; a szükség kreativitásra sarkall, törvényt bont a konyhákban és a műtermekben egyaránt.
A Kunst Küche elnevezésű, rövid ideig nyitvatartó és rendszeresen ismétlődő kiállítássorozat egyik kitalálója, Don Tamás (a másik Dobokay Máté) a februári kiadásra Kopeczky Rónát, az acb Galéria művészeti vezetőjét, az tavalyi OFF-Biennále egyik kurátorát kérte fel. A hívószó ezúttal a befőtt lett, a kiállítás címe pedig Elvagyok, mint a befőtt.
„A korábbi, Mélyi József által kurált és a só témájára felfűzött csoportos kiállítás ismeretében bennem hívószóként a cukor és a kávé is felmerült, de aztán a befőtt mellett döntöttem” – mondja Kopeczky Róna. „Február van, nincs fény, mindenki lehangolt, már és még nincsenek jó minőségű, friss gyümölcsök-zöldségek a piacokon, marad az, amit eltettünk korábban. A tartósítás, az előre gondolkodás és tervezés az idő fogalmát rendeli hozzá ehhez a témához. A kiállítás történetek és ötletek konzerválásáról is szól. Vannak olyan munkák, amelyek már korábban születtek – a neoavantgard generációhoz tartozó Altorjay Gábor Sakk-befőtt című objektje (1967-1968) vagy Hopp-Halász Károly Stelázsi múzeumának (1972-2008) egy részlete például. Kiállítottunk a közelmúltban létrejött munkákat is, mint például Karácsonyi László Kacatdunszt és Ősleves című installációit (2016), vagy Fajgerné Dudás Andrea, Szabó Eszterágnes és Tóth Gábor rendszeres lavina-intervencióként is felfogható közös gondolkodásának egyik eredményét (Common Jam, 2015). Ezen kívül felkértem alkotásra olyan művészeket, akikről tudtam, hogy ekkora, azaz befőttes üvegnyi méretben is szoktak gondolkodni, vagy valami miatt nagyon szeretek velük dolgozni. Így került be a kiállításba Gróf Ferenc Méregfoga vagy az érzékeny konstrukcióiról ismert Tranker Kata Lepárlója. Szalay Péter fordított üvegszárítóját – ami egy pici üvegszárító szerkezet egy befőttesüvegben – már ismertem korábbról, de arra kértem, hogy készítsen valami újat, így jött létre az Allegro (2018) című, egy éjszakai lepke röptét megidéző befőttes üveg konstrukció.”
A Labor hátsó részében található konyhában összesen tíz művész hely-és témaspecifikus munkája látható és hallható. A zene Várnai Gyula befőttesüvegekből álló hanginstallációjából, a Katedrálisból szól.
A megnyitón a témával sokszor és sokféle módon foglalkozó két művész, Szabó Eszterágnes illetve Fajerné Dudás Andrea szervírozott egy speciális almadzsemet olyan üvegtálkákra, amelyeket Szilágyi Csilla üvegműves készített befőttes üvegek aljából.
Szabó Eszterágnes, aki ezzel és hasonló témákkal régóta és sokféleképpen foglalkozik, ezt válaszolta a kérdésünkre: „1998 óta szedek közterületen gyümölcsöt és teszem el műalkotásként. Felépítettem egy periférikus műgyűjteményt, művészekkel cserélek jam-et műtárgyra, amiről egy falvédő-sorozatom (Lekvárt műre cserélek) is készült. A 2010-es évek eleje óta csinálunk eat-art akciókat Fajgerné Dudás Andreával, aki a (bűn) tartósításával és az almával dolgozik. Öt éve minden év augusztusában meghírdetett akció keretében almát szedünk Budapest közterületén növő almafákól, majd a belőlük készült jam-ekől pár üveget dunsztban, két párna között hagyunk, amit később egy galéria terében bontunk ki. Ez az idei jam egy, a Kaszásdűlőnél növekvő fáról szedett almából készült, cukorral és fahéjjal.”
A nyitóképen Fajgerné Dudás Andrea, Szabó Eszter Ágnes és Tóth Gábor: Common Jam, (2015, lekvár ready-made) és Syporca Whandal: Aranyköpéses dzsem, (2015, vegyes technika) munkái láthatók.