A kiállított műalkotások között találunk fotográfiákat és videómunkákat, ugyanakkor a legizgalmasabbak azok az installációk, amik nem konvencionális kellemességükkel vagy látványosságukkal, esetleg monumentalitásukkal próbálnak lenyűgözni bennünket, hanem olyan mindennapi dolgok tekintetében provokálnak perspektívaváltást, mint az anyagi és szellemi valóság viszonya a pénzhez, a boldogsághoz és a korporealitás megéléséhez. Ehhez mindennapi tárgyakat helyeznek váratlan konstellációkba, ezek pedig asszociációkat generálnak, amire mondhatnánk, hogy klasszikus szürrealista módszer, csak éppen a tárgyi valóságunk változott meg azóta – vagy mégsem? Ugyanannak a tömegkultúrának egy újabb verziójában lennénk megrekedve, vagy jobban megtanultuk volna felbecsülni a dolgok, tárgyak, saját testünk valódi értékét? Vékony Dorottya – legutóbbi egyéni kiállításához hasonlóan – ezen a tárlaton is izgalmas módon feszeget feminista kulcskérdéseket, kivált az itt bemutatott tizenegy alkotás közül négy művében, amiket az alábbiakban részletesebben is fogok elemezni.
A Without Violence (2019) című kétcsatornás videó Vékony Dorottya és Perlaki Márton közös munkájának eredményeként jött létre. A szülést medikalizáló narratívákkal szembefordulva, párhuzamba állítják a vajúdást és a barlangmászást. Ezzel nemcsak magának a vajúdás folyamatának paradox jellegét, azaz természetességével együttjáró extremitását érezzük át és értjük meg, de a barlangmetafora lehetséges jelentésrétegei is kibomlanak a szemünk láttára. A születés élménye minden ember számára a tudattalan mélyrétegeibe alászállt testi emlékezet része, ami ugyanakkor előhívható. A szülő nőknek is testük tudására kell hagyatkozniuk a vajúdás során és bízniuk születő gyermekük ösztönös együttműködésében. Ugyanakkor a barlang, a föld, az anyag, a Föld sem élettelen, és talán ezek a hasonlóságok, párhuzamok sem véletlenek. Az emberiség történetében a barlangok védett terei egyébként is gyakran szolgáltak rituális célokat. Valószínű, hogy a természet és a termékenység efféle összeolvasásában nem csak metaforák torlódásáról van szó, ezért megéri e fogalmak mentén gondolkodni és kapcsolódni a természeti környezethez.
Egy másik, szintén női minőségeket megjelenítő fotómunka egy (termékenységi?) istennő szobrot formáló, krumplikból épített objektről készült, aminek Vékony Dorottya a Venus of Potato (2023) címet adta. Ennek az efemer objektnek az ép megjelenését, csírázását, majd rothadását (vagyis a létrejövés, termékenység, megsemmisülés ciklikusságát) egy háromrészes fotószekvenciában láthatjuk, ami arra emlékeztethet bennünket, hogy az anyag egyúttal szellemi is, és hogy a táplálék, akárcsak a női test, életet ad. “Annam brahma” – tartják a hinduk, ami azt jelenti, hogy “az étel maga a Legfelsőbb”. Nem véletlen, hogy az étel és az étkezés szó szerint szentnek számít(ott) bizonyos nem-európai kultúrákban. A reveláció, ami az elmerült meditatív figyelem eredménye itt, intuitív megértéshez, az pedig az értéktulajdonítás mechanizmusának és a modernitás által hierarchizált tudásrendszereknek az újraértékeléséhez, kritikájához vezet. Nem az a fontos, hogyan hívjuk, hanem maga a mechanizmus. Illethetjük bármilyen éppen divatos jelzővel, nevezhetjük akár “ökológiai gondolkodásnak”, “ökofeminizmusnak”, vagy egyszerűen a természet erőivel történő újrakapcsolódásnak is, annyi bizonyos, hogy az egyik legmélyebb igazság kapott itt formát.
Lőrincz Réka Personal Shaman (2023) című munkája (ahogyan a többi kiállított alkotása is) a játékosan frivol és a misztikus hatások ötvözete. Az installációban a kommersz tárgyi kultúra darabjai és természetes anyagok keverednek egymással, miközben egy posztmodern sámánnőt vagy matriarchát mintáznak meg. (Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a közkeletű félelmekkel ellentétben a matriarchátus nem a patriarchátus egydimenziós inverze, hanem alapvetően másfajta társadalmi berendezkedés). Egy olyan alak ez, mely egyszerre tekintélyt parancsoló, de nem hatalmaskodó, mivel hatalma tudásából fakad, ugyanakkor a tárgy egy hús-vér, esendő ember jelenlétét is sugallja. Ez az erőteljes kettősség, a megformálás archaikusan stilizáló módja és játékos iróniája (de nem gúnyos paródiája!) utal arra is, hogy a művész egyfajta önarcképként formálta meg, hiszen a művészet mellett Lőrincz alternatív gyógyászattal foglalkozik.
A kiállítás kétségkívül egyik legmeghökkentőbb darabja Vékony Dorottya női mellekből mintázott szökőkútja, ami a Source of Care (2023) címet viseli, és ami a bőség képzetével ragad meg minket. A női test ebben a műben egyúttal a természet gazdagságának és intelligenciájának megnyilvánulása, ám az ambivalens, mechanizált, szinte vázlatszerű megformálás azt a modernista paradigmát is képes láttatni, ami az emberi testet általánosságban egyfajta gépezetként szemléli és kezeli, a női testet pedig – e perspektíva mentén – puszta erőforrássá redukálja.
Az emberi testben sokkal több lehetőség rejlik, mint ahogy azt jelenlegi tudásunkkal el tudjuk képzelni. Ezért nem annyira a mesterséges kiterjesztésére és megváltoztatására, hanem elsőként mélyebb megismerésére, illetve a bolygónk különböző pontjain több ezer éve felhalmozott ilyen irányú tudás újraértékelésére (esetleg a kettő keresztezésére) kellene inkább törekednünk. Még akkor is, ha ezek a tudások esetleg szétfeszítik a jelenleg uralkodó paradigmáink kereteit. Úgy gondolom, hogy – a maga sajátos módján és eszközeivel – Vékony Dorottya és Lőrincz Réka közös kiállítása is hozzá tud járulni ehhez a törekvéshez.
- Lőrincz Réka – Vékony Dorottya: Everything is more than meets the mind
- Helyszín: Torula, Győr
- Kurátor: Teszler Sonja
- Látogatható: 2023. május 6. – június 3.
