Christo maga következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy grandiózus méretű public art installációi, melyek miatt idővel már nem tudott szabadulni a „csomagolóművész” titulustól, nem politikai, netán ökológiai tartalmúak, pusztán a szemet kívánták gyönyörködtetni, esztétikai élményt akartak nyújtani. Mélyebb tartalmuk persze így is volt, hiszen rávették az embereket arra, hogy környezetüket ne tekintsék megváltoztathatatlannak; megtanították őket arra, hogy a dolgoknak nem csak olyan formája lehet, mint ami évek, évtizedek alatt rögzült bennük. Egyik utolsó interjújában úgy fogalmazott, hogy projektjei irracionálisak és haszontalanok, de egyszeri és megismételhetetlen voltuk, továbbá birtoklásuk lehetetlensége miatt mégis izgalmasak és foglalkoztatják az embereket. Való igaz, Christo és Jean-Claude becsomagolt épületeihez és hídjaihoz, parkjaihoz, folyóihoz és tavaihoz százezer-, de sokszor milliószámra zarándokoltak az emberek, miközben a projektekhez készült tanulmányrajzok, fotók és egyéb dokumentumok mind nagyobb népszerűségre tettek szert a műgyűjtők körében.
Christoék egyik kedvenc projektje az emblematikus párizsi építmény, a Diadalív becsomagolása volt. Ennek első terveit 1962-ben, azaz közel 60 éve dolgozták ki, később azonban a projekt parkolópályára került és magában Párizsban is egy másik elképzelésük, a város egyik nevezetes hídja, a Pont Neuf becsomagolása valósult meg 36 ével ezelőtt, látványos közönségsikert aratva.
A Diadalív becsomagolásának tervét 2017-ben porolták le, s az illetékes hatóságok, a párizsi főpolgármesteri hivatal és a Nemzeti Műemlékek Központja (CMN) még abban az évben áldását adta rá. Ellenzői persze ennek a projektnek is voltak, ornitológusok és környezetvédők például azt kifogásolták, hogy a terv megvalósítása a Diadalíven fészkelő madarak fészkeinek eltávolításával jár, mások közlekedési káoszt vizionáltak a dugókat amúgy is jól ismerő városban, így a terv megvalósítása újabb és újabb késedelmet szenvedett, s bár 2020-ra végérvényesen zöld utat kapott, ekkor a COVID-19 szólt közbe. Ezzel az is eldőlt, hogy a projekt Christo életében már nem valósulhat meg; a művész 84 éves korában 2020. május 31-én elhunyt. A párizsi hatóságok azonban már ekkor jelezték, hogy a Diadalív becsomagolására Christo tervei alapján és állandó stábjának közreműködésével, a művész munkássága előtti tisztelgésként mindenképpen sor kerül, s a napokban kiderült ennek időpontja, illetve az előkészítő munkálatok menetrendje is. A közvetlen költségekhez a városnak nem is kell hozzájárulnia, mert a 14 millió euróra rugó kiadásokat a korábbi Christo-projektekhez hasonlóan a művészpár – főleg az adott projekthez kapcsolódó – munkáinak értékesítéséből fedezik. Christoék kényesen vigyáztak anyagi függetlenségükre; támogatást sem közpénzből, sem magán mecénásoktól nem kértek és nem is fogadtak el.
A Diadalív becsomagolását a legfrissebb döntés értelmében a július 14-i nemzeti ünnep után kezdik el, s a munka szeptember 18-ig fejeződik be. Az időpontot bejelentve Anne Hidalgo párizsi polgármester hangsúlyozta, hogy „egy évvel Christo halála után folytatják a nagy művész munkáját, alkalmat teremtve arra, hogy kifejezzék felé köszönetüket és jelezzék elkötelezettségüket a kortárs alkotómunka mellett”. „Alkalmi ruháját” a nevezetes építmény jó két hétig, október 3-ig fogja viselni, ekkor kezdenek majd a „kicsomagoláshoz”. Az említett „alkalmi ruha” több, mint két hónapi munkával, nem kevesebb, mint 25 ezer négyzetméternyi metálkék színű, újrahasznosítható fóliából készül, amit 3 kilométernyi vörös kötéllel rögzítenek.
A nemzetközi idegenforgalom kényszerszünetét Párizs is nagyon megszenvedte, így a becsomagolt Diadalív nemcsak a Christo munkássága előtti tisztelgés szimbóluma lesz, de fontos szerepet játszhat a turisták visszacsalogatásában is. S ha valaki még hezitál, hogy ezért a látványért elutazzon Párizsba, elmondjuk, hogy a városnak van még egy komoly aduja. Idén az ismert előzmények miatt nagyon kevés múzeum tud turistamágnesként is ható nagy blockbuster kiállítást rendezni, ám a párizsi Louis Vuitton Alapítványnak ez sikerült. A múzeum már 2016/17-ben „nagyot dobott”, amikor csaknem egy évszázad után egy 1,2 millió látogatót vonzó kiállítás erejéig sikerült egyesítenie a modern nyugati művészet két egykori nagy orosz magángyűjteményének egyikét, a Scsukin-kollekciót. Most, a Diadalív becsomagolásával egyidejűleg bemutatják a másik nagy gyűjtő, Ivan Morozov kollekcióját is. Ez, ha lehet mondani, még nagyobb szenzáció, hiszen az elmúlt években Franciaország és Oroszország kapcsolatai inkább romló tendenciát mutattak, márpedig egy ilyen kiállítás nem jöhet létre kellő politikai szándék és legfelsőbb szintű jóváhagyás nélkül. Az eredetileg tavalyra tervezett és a pandémia miatt halasztott, A Morozov-Gyűjtemény. A modern művészet ikonjai című kiállítás szeptember 22-től öt hónapon keresztül lesz látogatható.
A cikk lejjebb folytatódik.