RYXPER1126AE
Dorota Gawęda & Eglė Kulbokaitė kiállítása
Trafó Galéria, Budapest
március 24.- április 26.
Dorota Gawęda és Eglė Kulbokaitė 2013 óta olvassa és fordítja feminista és post-gender elméletek hivatkozásait – performatív olvasókörökre, objektekre és videókra, on és off-line interakciókra és együttműködésekre. A Young Girl Reading Group (YGRG) „művészeti stratégia”, amely a valóság és virtualitás ingadozó metszetén tekint a szöveg, a test, a természeti és technológiai környezet kölcsönösen egymásra utalt, elasztikus hálózatára. Az identitás átjárható testét vizsgálja, a testet pedig, mint töredékes, porózus szöveget. A YGRG e szövegtest alakváltásának pillanatait rögzíti és tördeli darabjaira újra és újra.
A Trafó Galéria virtuális terében most acélrúdra szúrt szénabálák torzulnak, hangosbeszélőkből litván népdal kánonja visszhangzik. Tekintetem egy meg nem valósult performansz színterére tapad, emlékképre egy elmaradt jövőből. Hologram-animáción örökké alakváltó, mitikus állatok rajza fordul, kis üveglapon nyálas üvegcse és mirha darabok állnak. A falra rögzített dobozkában tartály, benne folyadék. RYXPER1126AE – a kiállítás címadója, illat-dokumentáció. Adatminta, amelyet az International Flavors & Fragrances (IFF) cég gyűjtött a YGRG egy a 2018-as athéni ANTI Biennálén bemutatott performanszának (SULK) teréből. Egy több felvonásos jelenet piszkosrózsaszín maradványa. Harisnyás, fűzős, vasalt ruhás széplányok egy elsötétített, sci-fi budoir hálószobában fekve olvassák Donna Haraway, Timothy Morton, Hito Steyerl és sok más szerző idézeteiből összeállított verseiket. (We always lay down in the wet moss. If we lay there for a while we start to sense in another way.) Mintha a szavakat olvasni kellene. (We fall into a waking sleep.)
Illatukat, a kiejtett szó (ráolvasás) szagát csövek pumpálják a galériatérbe. Csak nem érzem. Szagokra pedig nincs terminológia, nincs síkképernyős fordítás. Nem adhatok nekik nevet, nincs hatalmam fölötte. A tapasztalati világban a hatalomvesztés pedig ijesztő – egy olyan világban, amelyben az ismeretlent nevén nevezve, saját képemre formálva foszthatom meg hatalmától; amelynek határait a beszélt nyelv és a látvány szabja meg, az idegen bizonytalansága zavaró rendszerhiba. A szaglásvesztéssel viszont megkeményednek a világ határai, megszűnik az érzékiség, az emlékek nagy része pedig szertefoszlik. Az illat a leírható világ túloldalán terjed szét – nincs ideje és nincsenek határai. De ami ott a testeken szabadon ki-be járó, láthatatlan mágia, itt szabályozható kód. Szerkeszthető és dokumentálható, színtiszta adat.
Ha az alakváltás pillanata láthatóvá válik, a valaha átjárható tér megfeszül. Az illat-dokumentáció bizonyíték és feketemágia, a tetten ért átmenet. Egy műanyag palackban és egy videódokumentáció sík felületén kétszeresen bezárt idegen test, amely, mint a kentaur Kheirón, egyszerre két világ lakója és egyszerre egyiké se. A YGRG-t a mutáció, a misztikum és technológia, a költészet és tudomány, a férfi és nő, a valós és virtuális közti cseppfolyós, finom felület érdekli – az idegennel foglalkozik, annak átváltozásával és átváltoztatásával, amelyben szöveg és test, természet és technológia, érzéki és anyagi egyetlen diskurzusban reagálnak egymásra. (All that you change changes me). Dokumentációgyűjtemény – csakhogy a dokumentációban megáll a változás. S mint ahogy Philyra (Kheirón anyja, az illat, a gyógyulás és az írás istennője, a papír feltalálója) a kortárs mitológiában egy multicég AI generálta parfüm márkájává változott világok közt rekedt fia felett érzett fájdalmában, úgy lesz a kiállítás minden munkája egy-egy érzéki szövegháló galériatérbe zárt modellje.
Az európai boszorkányság története, a szénát és a könyvek szagát összekötő molekula (hexanol), Silvia Federici, litván női közösségek, bálázási módszerek, az illat-dokumentáció technológiájához használt üvegcse, rituális ceremóniák és mirha, együttműködés egy algoritmussal. Mindez láthatatlan marad – a növekvő hypertext linkjei, a polírozott acél, az üveg, a hangosbeszélők linkjei a valós térben rekedve üres oldalakra irányítanak. Világok közt rekedt testek, valahol a hivatkozás és a mű, a művészet elképzelése és egy rizomatikus, elméleti adatfelhő között. Ahogy a YGRG maga is. Se nem művész, se nem módszer; se nem entitás se nem platform. Az idő és a test határainak feloldása, egy hálózatos, elnyúló, post-gender identitás körvonalai fel-nem-nyíló ablakokban tűnnek fel, a többi a galériatérben marad. Nem ugorja át önmagát, a művészet hagyományos tereit vagy a művészeti praxis fogalmát. Ugrása viszont láthatóvá válik, megtorpanó, kétszeresen bezárt idegen test, amely, mint a kentaur Kheirón, egyszerre két világ lakója és egyszerre egyiké se.
Nyitókép: Dorota Gawęda és Eglė Kulbokaitė: Ne hagyj nyomot II, 2018. Polírozott rozsdamentes acél; 140 x 40 x 40 cm (Fotó: Biró Dávid)
A cikk lejjebb folytatódik.