Franco Berardi Auschwitz on the Beach címmel mutatta volna be augusztus 24-én performanszát, amit a documenta az alábbi ismertetővel harangozott be: „Az európaiak saját területükön hoznak létre koncentrációs táborokat és azért fizetik körzetvezetőiket Törökországban, Líbiában és Egyiptomban, hogy elvégezzék a piszkos munkát a Földközi-tenger partjai mentén, ahol a tengervíz időközben már átvette a Zyklon B szerepét.” (Utóbbit a koncentrációs táborok gázkamráiban használták a náci Németországban.) A mind erősebb bel- és külföldi tiltakozás hatására a performanszot a documenta végül lemondta, Berardi azonban így is szerepelni fog: az eredeti program helyett egy versét olvassa fel, amit „a közönség részvételével zajló beszélgetés követ a fasizmus új arcairól és Európa jelenlegi migrációs politikájáról” – ahogy az augusztus 22-én kiadott közleményben olvasható. A performansz 25-re és 26-ra tervezett ismétlését törölték. Az átszabott 24-i program a Szégyelljék magukat címet viseli; részben arra utalva, hogy nagyon sok, a documenta vezetőihez címzett, az eredeti rendezvény ellen tiltakozó levél ezekkel a szavakkal zárul, részben viszont a menekültkérdéssel megbirkózni képtelen politikának címezve.
Franco Berardi. Forrás: Youtube
A 69 éves Franco „Bifo” Berardit a lexikonok „autonóm marxista filozófusként” írják le, aki elsősorban a média és az információs technológia hatását vizsgálja a posztindusztriális társadalomban. Kéttucat könyve jelent meg, több folyóiratot szerkeszt és kommunikációtörténetet tanít a milánói képzőművészeti akadémián. Legutóbb idén júliusban szerepelt a sajtóban, amikor egy nyílt levélben lépett vissza tanácsadó testületi tagságától az EU demokratizálásáért küzdő DIEM25 nevű páneurópai szervezetből, mondván, hogy Európában nem lehetséges demokrácia. A holokauszt és a menekültválság közötti párhuzam már ebben a levélben is szerepel, a most lemondott performansz címét adó Auschwitz on the Beach-csel együtt.
A rendezvény eredeti koncepciója a politikától kezdve a zsidó szervezetekig széles körű tiltakozást váltott ki; a documenta kurátorainak kései reagálása érthetetlen. Boris Rhein tartományi kultuszminiszter (CDU) a performanszot ízléstelennek nevezte, Christian Geselle kasseli főpolgármester (SPD) „hallatlan provokációról” beszélt, de mindketten hozzátették, hogy abból indultak ki, ez belefér a művészi szabadságba, ezért nem támogatták, hogy a politika beavatkozzon. Mint ahogy nem avatkozott be a kasseli ügyészség sem, ahová szintén sokan fordultak panasszal: álláspontjuk szerint a rendezvény eredeti címe és tartalma nem volt törvénysértő.
A zsidó szervezetek az eredeti koncepcióban mindenekelőtt a holokauszt relativizálását látták, amit határozottan visszautasítottak. Christoph Hübner, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság alelnöke szerint „aki az auschwitzi zsidó foglyok szenvedéseit és halálát a menekültekével hasonlítja össze, az egyszerűen szenzációhajhász és nem a művészi eszközökkel történő felvilágosítás motiválja”.
Adam Szymczyk. Fotó: a documenta jóvoltából
A szenvedélyes polémiát látva nem hallgathatott Adam Szymczyk, a documenta művészeti vezetője sem, aki vehemensen cáfolta, hogy szándékuk a holokauszt relativizálása lett volna. A cél az volt, hogy „óvjanak a történelmi amnéziától, felébresszék a lelkiismeretet és kollektív cselekvésre buzdítsanak”. Szymczyk egyúttal elnézést kért mindazoktól, akikben az eredeti rendezvény címe – okkal – rossz érzéseket keltett. A menekültkérdésre való figyelemfelhívást, akár drasztikus eszközökkel is, ugyanakkor továbbra is alapvető fontosságúnak nevezte, mindenekelőtt azért, mert a „politika reménytelenül lemaradt és képtelen annak kezelésére”.
A nyitóképen Franco Berardi. Fotó: whitechapelgallery.org
