A Szépművészeti Múzeum folytatja 2009-2010-ben elkezdett, az itáliai művészetet bemutató két felvonásos sorozatát. Míg az előző tárlat az itáliai reneszánsz kiemelkedő alkotóit és stílusait mutatta be, addig a Caravaggiotól Canalettóig a barokk, pontosabban a 17-18. század művészetét hozza el a nagyközönség számára. Az Szépművészeti nevéhez szinte hozzátapadt a „sikerkiállítások” fogalma. Nos, ezek közül talán a mostani a legösszetettebb és legtartalmasabb tárlat. Több csalódás után végre nem keserű szájízzel távozik a látogató, hiszen a korábbiakhoz képest sokkal több külföldi gyűjteményből érkezett képet állítottak ki. A különösen reprezentatív anyagot felvonultató kiállításon Caravaggio újító, iskolát teremtő művészetétől eljutunk egészen Canaletto varázslatos Velencéjéig.
A tárlat egyik fő motorja a „caravaggizmus” bemutatása. Caravaggio, azaz Michelangelo Merisi olyan realizmust teremtett, amely áthatott minden felszínességen, minden álarcon, és mindenféle idealizálást mellőzött képein. Magától a mestertől kilenc, követőitől még számos képet láthatunk kiállítva. A „caravaggizmus” képviselői (többek között Orazio Gentileschi, Bartolomeo Manfredi) sosem érték el azt a festői minőséget, mint Caravaggio, viszont átvették stílusát, témáit, amelyeket így mi is megtekinthetünk a kiállításon.
Gyümölcskosaras fiú, 1593 körül Roma, Galleria Borghese © 2013. Photo Scala, Florence
A sötét háttér előtt ábrázolt, erősen megvilágított, nagyszerűen megfestett alakok miszticizmusa hatja át az első néhány termet, máris beszippantva minket az itáliai barokk sejtelmes, de nem túl fényűző hétköznapi világába. Szimbolikus jelentéssel megtöltött csendéletek, hétköznapi és mitológiai jelenetek éltetik a fény-árnyék játékát. Ez, vagyis a tenebrizmus, újra divatba hozta a feketét, amely leleplezi és kiemeli a gyakran alvilági, vagy nem ritkán fülledten erotikus történeteket.
Az Európa különböző nagyvárosaiból érkezett művek között kuriózumnak számít az a két festmény, amelyet most együtt, egymás mellett láthatunk. Caravaggio két, Salome Keresztelő Szent János fejével című festménye között időben nem sok különbség van, annál inkább ábrázolás módjában és mondanivalójában. A londoni National Gallery-ből érkezett képen a hóhér idősödő, ördögszerű alakja, és Salome közömbös kifejezése mindent elárul a cselekmény borzalmas voltáról. A másik, Madridból érkezett alkotáson azonban sokkal több érzelem látható a nő arcán. A hóhér itt fiatal, izmos, és a nézőnek háttal ábrázolt alakja mintha bűnbánatról tanúskodna. Az ember e képek előtt hosszan elidőzik, vajon miért festette meg két ennyire más változatban ezt a jelenetet Caravaggio? A kiállítás kurátora sajnos erre nem ad választ, pedig érdekes lett volna kifejteni ezt a szálat, ha már a két kép együtt látható.
Keresztelő Szent János, 1600 körül© Pinacoteca Capitolina, Roma
További kérdéseket vetnek fel a nézőben egyéb vallásos, főleg Krisztus meghurcoltatásának történeteit ábrázoló képei. A kiállítás nagyszerűen mutatja be azt is, hogy Caravaggio hogyan forradalmasította a vallásos festészetet. A töviskoronázás pillanatában megfestett Krisztus arckifejezése, az eddigi művészeti ábrázolásokhoz képest sokkal több emberi érzelmet, fizikai fájdalmat tükröz. A festő egyik legfontosabb újítása az volt, hogy nem a megszokott ikonográfiai elemekkel és áhítattal ábrázolta a bibliai személyeket, hanem egyszerű, hétköznapi emberekként jelenítette meg őket. Legtöbb modellje az utcáról összeszedett jött-ment vagy akár prostituált volt.
Töviskoronázás, Cassa di Risparmi, Prato
Caravaggio festői bravúrossága mellett a barokkra általában jellemző szemfényvesztő festészet-technikai megoldások is bemutatásra kerülnek a kiállításon. A trompe l’oeil illuzionisztikus ábrázolásmódja pedig lépten-nyomon megtéveszti a látogatót. Bármerre nézünk, mindenhol felfedezhetünk valami újdonságot, akár egy eddig nem ismert festő személyében, akár egy nagyon ismert korabeli művész, Giovanni Lorenzo Bernini önarcképében, amely a kiállítás egyik, kicsit elfelejtett szenzációja.
A tárlat úgy mutatja be a barokk művészetet, amilyen valójában lehetett: kaotikus szertelenségével a vallásos művészet keveredik az erotikusan ábrázolt mitológiai jelenetekkel, mindenhol a meztelen testek erőteljesen megvilágított hullámzása, másutt pedig a manierizmus megnyújtott alakjai emelkednek az ember fölé. A kiállítás mindezt úgy tálalja, hogy nem kerít hatalmába az a fullasztó érzés, hogy túl sok lenne ebből az amúgy is érzelmekkel, színekkel és mozdulatokkal teli stílből.
A korszak és a kiállítás végére sikerül egy kicsit lenyugodni és egy sokkal pontosabb, precízebb, érzelmektől kevésbé túlfűtött irányhoz érkezik el a néző: Canaletto velencei vedutáihoz. Ezek a városképek nagyon érzékletesen ábrázolják a mértani pontossággal megfestett épületek között zajló nyüzsgő életet, amely annyira jellemző volt Itáliára ezekben az évszázadokban.
Caravaggiótól Canalettóig (Kurátor: Dobos Zsuzsanna)
Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2014. február 16.-áig.
Canaletto: Molo kitekintéssel a Riva degli Schiavonira, Castello Sforzeso, Milano
A cikk lejjebb folytatódik.