Romhány Veronika a The Agosto Foundation pályázatán nyert háromhónapos prágai tartózkodást. Bár a rezidenciaprogramok sokban tudnak különbözni egymástól, ami mindenképp közös bennük, hogy távol lehetünk a szokásos környezetünktől és ez a perspektívaváltás már önmagában is inspiráló. Ezúttal a prágai művészeti helyszínek kínálatából és olyan, a városban tapasztalt jelenségekből válogattunk, melyek 2017 végén tűntek érdekesnek Budapestről nézve, Veronikának. Munkáit és szövegeit a saját hozzáfűzéseinkkel egészítettük ki.
A prágai Žižkov TV-torony árnyékában eltöltött három hónap talán elég idő, hogy a város művészeti életéről benyomásokat szerezzünk. A felújított torony kilövésre váró rakétaként magasodik a város fölé, oldalán tavaly októberig, 17 éven keresztül, David Černý cseh szobrász hatalmas baba szobrai másztak felfelé, és jelenlétük erősen megosztotta a lakosságot. Černý az alapítója a MeetFactory nevű, nemzetközi hírű non-profit művészeti helynek is, amelyről nemrég írt az artportal itt és itt.
Az Agosto Foundation az ötletek folyamatos megosztásának platformjaként hozta létre az Agosto Residency Programot, hogy olyan művészeket tudjon „ütköztetni” Prágában, akik a kulturális szféra különböző területein aktívak, és nem félnek határokat átlépni vagy tudományos kérdéseket feszegetni, kutatási anyagokat is bevonni, feldolgozni munkáikban.
Irene Melix munkáját a Veletržní Palác-ban, a Nemzeti Galéria kortárs művészeti helyszínén lehetett látni tavaly december 10-ig. A kiállítás címe StartPoint – Prize for European Art Academy Graduates, és az európai művészeti egyetemek végzős diákjainak meghirdetett verseny győzteseinek installációit fogadja be – immár harmadik alkalommal. Tizenhét ország 39 iskolájából választanak a kurátorok 25 művészt, akik személyesen is bemutathatják diplomamunkájukat, és végül közülük kerül ki a fődíjas is.
Az Illusive Estate című kiállításon a kiindulópont a Colloredo-Mansfeld kastély néhány török kárpittal és műmárvánnyal diszített terme, köztük a körülbelül 1736-1737 között épült bálterem is, melyek szinte érintetlenül fennmaradtak a 18. századi épületben. Ugyan az enteriőr azt a benyomást keltheti, mintha Csipkerózsika mély álmának helyszínén lennénk, fontos tudni, hogy ezek a szobák számos drámai történelmi esemény helyszínéül szolgáltak. A projekt prágai felsőoktatási intézmények diákjainak közreműködésével valósult meg. Romhány Veronika vendégművészként szerepelt a kiállításon a Fredrik&chips&politics című munkával, mely két videóból és egy aranyszínű, sültburgonya formájú gyurmákból kirakott installációból állt. Ez utóbbiból Fredric Jameson amerikai marxista politikai teoretistától származó idézetet lehetett kiolvasni: „…in this sense, as throughout class history, the underside of culture is blood, torture, death, and terror”.
A Berlinskej model nevű kortárs művészeti galériában megrendezett Spacegardening című kiállításon hétköznapi receptek alapanyagait helyezték szokatlan megvilágításba. Láthattunk burgonyát a Marsról, salátát nemzetközi űrállomáson, mesterséges zsírszövet létrehozására alkalmas spenótot és gravitációból érlelt paradicsomot is. A galériát 2011-ben fiatal kurátorok alapították egy kiskereskedelmi egység befogadására alkalmas méretű helyiségben, hogy non-profit tevékenységüket a berlini Mittében látott modell szerint Prágában is meghonosítsák. Kiállításaik heti rendszerességgel változnak.
A Kurdish Archive egy egyedülálló gyűjtemény, amely három évvel Szaddám Huszein halála után került elő. Rawsht Twana épp kezdett érdeklődni a fotózás iránt, mikor édesanyja átadott neki egy piszkos papírdobozt, tele fotókkal és negatívokkal. Az anyagot évtizedeken át őrizték, félve attól, hogy már a puszta birtoklása is megtorlást vonhat maga után. A Szaddám-rezsim alatt, a nyolcvanas években a kurdok lemészárlását a hágai bíróság népírtásnak minősítette. Twana Abdullah, Rawsht apja iraki fotós volt, szakadatlanul dokumentálta a körülötte élő emberek életét, egészen addig, míg 1992-ben meg nem ölték, miközben egy politikai vitában békíteni próbált. Munkája azért is egyedülálló, mert az ábrázolt közeget sokrétűen, annak összetettségében mutatja meg. A képeket a DOX – Centre for Contemporary Art OVER MY EYES: Stories of Iraq című kiállításán lehetett látni.
A Punctum – Open Creative Space Prága egyik kreatív műhelye, ahova az Agosto Foundation is szervez eseményeket. Romhány Veronika itt tartott vetítést, amelyet Marek Hlavác, a rezdenciaprogram másik résztvevőjének zenei performansza előzött meg. Ez négy rövid hang-kompozícóból állt, amelyek a hallgató részvételére építenek, illetve általában reflektálnak a közvetítő és a hallgató szerepére.
